Mindez felveti a kérdést, hogy hosszú távon mennyire lehet gazdaságos a jelenlegi termelési szint, különösen a kedvezőtlenebb adottságú területeken. Ezért kiemelten fontos a helyi viszonyokhoz igazodó gazdálkodás, beleértve a megfelelő fajta, illetve fajtán belül a típusok és vonalak tudatos megválasztását. A Magyar Hereford, Angus, Galloway Tenyésztők Egyesülete által képviselt húsmarhafajták (különösen a hereford és az angus) ebből a szempontból kiemelkedő jelentőségűek.
– Ezeknek a fajtáknak az egyik legnagyobb előnye, hogy kifejezetten legelőbázisú rendszerekre szelektálódtak, jó legelőkészséggel, kedvező takarmány-hasznosítással, stabil kondíciótartó képességgel és nyugodt temperamentummal rendelkeznek, a változó klimatikus körülményekhez jól alkalmazkodnak. Az anyai tulajdonságok, mint a termékenység, a borjúnevelő képesség és a hasznos élettartam különösen fontosak, hiszen a legeltetésre alapozott rendszerekben a gazdaságosság alapját ezek adják.
Ugyanakkor lényeges hangsúlyozni, hogy a fajták legelőhasznosítása nagyban eltérhet. A fenntarthatóságot figyelembe véve kifejezetten lényeges az anyatehén-állomány összetétele is. Azok a kisebb testtömegű, kedvező anyai tulajdonságokkal rendelkező tehenek tekinthetők jobbnak, amelyek viszonylag alacsony ráfordítással képesek megfelelő választási súlyú borjakat nevelni. Ezek az állatok hatékonyabban hasznosítják a rendelkezésre álló erőforrásokat, és általában alacsonyabb környezeti terheléssel jár a tartásuk.
A világ számos melegebb, nagyobb környezeti terhelésű térségében a Brahman fajtát gyakran alkalmazzák keresztezési partnerként, elsősorban kiváló hőtűrése és ellenállóbb képessége miatt, ami jól mutatja az alkalmazkodóképesség felértékelődését – mondta a szakember.
Az elmúlt évtizedekben nemzetközi viszonylatban is jelentős változások történtek e tekintetben. A korábbi, nagyobb testű, intenzívebb típusokkal szemben egyre inkább előtérbe kerülnek azok a fajták, amelyek alacsonyabb ráfordítás mellett, legelőre alapozva képesek stabil termelést biztosítani. Ennek következtében világszerte megfigyelhető egyfajta „visszarendeződés” a brit eredetű, anyai tulajdonságaikban erős fajták irányába, amelyek jobban illeszkednek a fenntartható állattartási rendszerekhez.
Helyi adottságokhoz illő fajták
A legeltetési időszak meghosszabbítása több tényezőtől függ, de alapvetően a legelő állapotának megőrzése a legfőbb feladat. Ennek érdekében fontos a túllegeltetés elkerülése, a regenerációs idő biztosítása és a növényzet növekedési dinamikájához történő alkalmazkodás. Emellett kiemelt jelentőségű a legelők rendszeres ápolása is, többek között a gyep tisztítása, boronálása, a nem kívánatos vagy invazív növényfajok visszaszorítása, és ahol szükséges, a tápanyag-visszapótlás.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából egyre nagyobb a jelentősége a gyepek tudatos fejlesztésének is. Ide tartozhat a szárazságtűrő fajokkal történő felülvetés, a gyep fajdiverzitásának növelése, valamint a fás szegélyek és mozaikos szerkezet kialakítása, amelyek javítják a mikroklímát és növelik a rendszer ellenálló képességét.
A jól menedzselt legeltetés nemcsak fenntartja, hanem javíthatja is a gyep állapotát, hosszú távon növeli a legeltetési időszak stabilitását. Mindezek mellett kiemelten fontos a helyi adottságokhoz illeszkedő fajta és tartástechnológia megválasztása, mivel ezek alapvetően meghatározzák a legelő hasznosításának hatékonyságát és a rendszer alkalmazkodóképességét.
Szakaszos, pihentető, adaptív
– A szakaszos legeltetés az egyik leghatékonyabb módszer a legelők fenntartható hasznosítására. Lehetővé teszi a növényzet regenerálódását, csökkenti a taposási károkat és javítja a takarmányhasznosítást. A rendszer azonban mindig az adott terület adottságaitól, az állatlétszámtól és a klimatikus viszonyoktól függ. A környezethez igazodó legeltetés a különböző módszerek rugalmas kombinációja. A gyakorlatban több megoldás is alkalmazható. A szakaszos (rotációs) legeltetés mellett jól működhet a pihentető legeltetés, ahol egyes területeket hosszabb ideig kivonnak a használatból a gyep regenerációja érdekében. Szárazabb években különösen fontos lehet a legeltetési nyomás csökkentése, az állatsűrűség ideiglenes mérséklése, illetve tartalék legelőterületek kijelölése.
Egyre inkább előtérbe kerül a rugalmas, úgynevezett adaptív legeltetés is, amely a gyep mindenkori állapotához igazítja a terhelést és a pihentetési időt. Bizonyos esetekben kiegészítő kaszálás vagy a legelő és kaszáló területek váltott használata is segíthet a gyep egyensúlyának fenntartásában.
A megfelelő legeltetés tehát nemcsak az állatok takarmányellátását biztosítja, hanem a gyepállomány szerkezetét is folyamatosan alakítja. Szabályozza a fűfélék mennyiségét, magasságát és összetételét, ezáltal hozzájárul a gyep egyensúlyának fenntartásához, segít megelőzni a cserjésedést, valamint a gyomok elszaporodását.
Hozzájárulnak a talaj szervesanyag-tartalmának fenntartásához, a szén megkötéséhez, valamint csökkenthetik a takarmányozáshoz, műtrágyázáshoz és gépi munkákhoz kapcsolódó költségeket. Mindez nemcsak környezeti, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is előnyös.
