Legelők és pásztorok nemzetközi éve
A jövőben várhatóan azok a rendszerek lesznek életképesek, amelyek rugalmasan alkalmazkodnak a változó környezeti feltételekhez. Ez jelentheti az adaptív legelőgazdálkodást, másrészt olyan állományok kialakítását, amelyek genetikai szempontból jobban alkalmazkodnak a megváltozott környezethez. Várhatóan felértékelődnek azok a tulajdonságok, mint az alkalmazkodóképesség, a jó takarmányhasznosítás, a kondíciótartó képesség, valamint az anyai tulajdonságok és a hasznos élettartam.
A klímaváltozás ugyanakkor nemcsak a gyeptermésre és a vízellátásra hat, hanem az élősködők, valamint az újonnan megjelenő vagy terjedő betegségek elleni védekezés jelentőségét is növeli, ezért az állattartóknak erre tudatosan kell készülniük. Ezek a tényezők környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt meghatározóak.
A változó környezetben alacsonyabb ráfordítással működő rendszerek tarthatók fenn hosszú távon. A Food and Agriculture Organization of the United Nations, azaz az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete 2026-ot a Legelők és pásztorok nemzetközi évének (International Year of Rangelands and Pastoralists – IYRP) nyilvánította, amelynek célja, hogy ráirányítsa a figyelmet a legelőterületek és a legeltető állattartás kulcsszerepére a fenntartható mezőgazdaságban és a természeti erőforrások megőrzésében.
Ebben a folyamatban kiemelt szerepe van a szakmai szervezeteknek és a tudományos háttérintézményeknek is. Fontos, hogy a tenyésztőszervezetek, az egyetemek és a kutatóintézetek együttműködve segítsék a gazdálkodókat az alkalmazkodásban, az új technológiák és szemléletmódok megismerésében, valamint a helyi adottságokhoz legjobban illeszkedő megoldások kialakításában.
Az Európai Unió támogatási rendszere várhatóan továbbra is meghatározó marad a húsmarhaágazat számára. A támogatások várhatóan megmaradnak, de célzottabbá válnak, és erősebben kötődnek majd a környezeti teljesítményhez, az erőforrás-hatékonysághoz, valamint a klímaadaptációs szempontokhoz. A legelőalapú húsmarhatartás ebből a szempontból kedvező pozícióban lehet, ugyanakkor az ágazatnak alkalmazkodnia kell az egyre erősödő környezeti elvárásokhoz és szakpolitikai változásokhoz – foglalta össze Márton Judit.
Tejtermelés helyett húsmarhatartás?
A tejpiaci árak alakulása közvetetten hatással lehet a húsmarhaágazatra, elsősorban a gazdálkodók stratégiai döntésein keresztül. Amennyiben a tejtermelés jövedelmezősége csökken, egyes gazdaságok alternatívát kereshetnek, és ennek egyik iránya lehet a húsmarhatartás felé történő elmozdulás. Ugyanakkor ez a folyamat összetett, és számos egyéb tényező is befolyásolja, például a támogatási rendszer, a takarmányköltségek alakulása, valamint a piaci kereslet.
Lényeges különbség a két ágazat között, hogy a tejtermelés rendkívül tőke- és technológiaigényes tevékenység, amely jelentős beruházásokat, folyamatos munkaszervezést és magas inputszintet igényel. Ezzel szemben a húsmarhatartás alapvetően legelőbázisú rendszerre épül, alacsonyabb beruházási igénnyel, és jobban illeszthető a gyengébb adottságú, úgynevezett marginális területek hasznosításához. Ez bizonyos esetekben vonzó, különösen olyan gazdálkodók számára, akik csökkenteni szeretnék a termelési kockázatot vagy az inputköltségeket.
– Európai és tengerentúli példák is jól mutatják a két ágazat közötti kapcsolatot. Írországban és Új-Zélandon széles körben alkalmazott gyakorlat, hogy a tejhasznú tehenek egy részét húshasznú bikákkal, leggyakrabban angus vagy hereford fajtákkal termékenyítik, és az így született borjakat hizlalásra értékesítik vagy saját rendszerben nevelik fel. Ez a modell lehetővé teszi a tej- és húsmarhaágazat hatékonyabb összekapcsolását, javítva a gazdaságosságot és az erőforrások kihasználását.
Európai szinten is megfigyelhető, hogy a tejágazat ingadozó jövedelmezősége időszakosan befolyásolja a termelési szerkezetet, ugyanakkor a tejelő- és a húsmarhaágazat közötti átállás nem gyors és nem minden esetben egyszerű, mivel eltérő genetikai állományt, infrastruktúrát és szemléletet igényel.
