Női jelenlét az agráriumban
Ahogy a vállalkozás stabilizálódott és fejlődési pályára állt, úgy erősödött meg Hajnal Szilvia vezetői szerepe a saját cégén belül, de a szakmai közéletben is. Munkáját ma már vállalkozóként, véleményformálóként és közösségépítőként is jegyzik: a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége agrártagozata állattenyésztési szekciójának elnökeként aktívan részt vesz az ágazat jövőjét érintő kérdések formálásában.
Számára ez a szerep nem cím vagy rang, hanem felelősség. „Fontosnak érzem, hogy ne csak a saját gazdaságunk működjön jól, hanem az a közeg is, amiben dolgozunk. Ha van lehetőség hatást gyakorolni a folyamatokra, akkor azzal élni kell” – vallja. A szakmai szerepvállalás mögött ugyanaz a szemlélet húzódik meg, amely a vállalkozását is jellemzi: rendszerszintű gondolkodás, nyitottság és hosszú távú felelősségvállalás.
„A bizalom nem egy döntés, hanem egy folyamat. Nap mint nap épül vagy romlik. Én azon dolgozom, hogy épüljön.” Ez a hozzáállás a munkatársakkal való kapcsolatában, a partnereivel és a szakmai közösséggel való együttműködésben is meghatározó.
Nőként az agráriumban ma már egészen más tapasztalatokkal rendelkezik, mint pályája elején. Bár a kezdeti időszakban még érezhető volt a szektor férfiközpontú jellege, mára finomodott a helyzet.
Nemzetközi piacok és tudásmegosztás
A feldolgozás elindításával nemcsak egy új üzletág született meg, hanem egy újfajta gondolkodás is. A Merian Foods Kft. számára a következő lépés az volt, hogyan lehet a stabilan tartott minőséget a nemzetközi szintéren is megmutatni. Az első visszajelzések hamar megérkeztek: a termékek ma már ott vannak a francia és a német piacon. A következő nagy lépés a Közel-Kelet felé vezet. Szaúd-Arábia irányába már zajlanak a tárgyalások, amelyek egészen más jellegű tapasztalatokat hoztak. „Teljesen más tempó, más gondolkodás, más tárgyalási kultúra. Itt nem lehet siettetni a dolgokat, viszont, ha kialakul a bizalom, az sokkal mélyebb és hosszabb távú.” Szilvia számára ezek a találkozások egy tanulási folyamat részei is: hogyan kell egy teljesen eltérő kulturális közegben képviselni ugyanazt az értékrendet.
Az exportépítés mellett egyre hangsúlyosabbá válik egy másik terület is az életében: a szaktanácsadás. Az elmúlt évek tapasztalatait ma már nemcsak a saját vállalkozásában hasznosítja, hanem mások számára is kézzelfogható segítséggé formálja. Dolgozott már együtt hazai gazdaságokkal, de egyre több megkeresés érkezik külföldről is, elsősorban Európán belül, illetve a Közel-Kelet irányából.
A projektek sokfélék: van, ahol a termelési hatékonyság javítása a cél, máshol a feldolgozás bevezetése, vagy éppen az, hogy egy meglévő működést hogyan lehet piacképes, jól kommunikálható márkává formálni.
Ami ezekben a munkákban közös, az a szemlélet: rendszerekben gondolkodni, és bátran hozzányúlni ahhoz, ami nem működik jól. „Én is végig mentem ezen az úton. Tudom, milyen az, amikor sok a munka, de nincs mögötte struktúra. És azt is, hogy mennyit számít, ha a rendszer egyszer összeáll.”
Munkát munkával kipihenni
A folyamatos építkezés, döntések és felelősség mellett elkerülhetetlen, hogy időnként megálljunk egy pillanatra. Szilvia ezt nem gyengeségként éli meg, hanem: „Meg kellett tanulnom észrevenni, amikor már elég. Régen még átléptem ezen, ma már inkább megállok, mert hosszú távon csak így lehet jól működni.”
Számára a kikapcsolódás nem teljes kivonulást jelent, sokkal inkább olyan tevékenységeket, ahol ugyanúgy jelen van, csak más minőségben. Kiskőrösön édesanyjával a La Róna nevű éttermet üzemeltetik, ami egyszerre ad teret a kreativitásnak és a lelassulásnak. „Ott valahogy minden kézzelfoghatóbb. Sokszor beállok felszolgálni. Itt azonnali visszajelzést kapsz, látod az embereken, hogy mit adsz nekik.” Az étterem ugyanakkor közösségi tér is lett: nemcsak vendégek érkeznek ide, hanem a saját csapat is.
„Egészen más helyzetben találkozunk ilyenkor. Nincsenek napi feladatok, nincs nyomás, csak az emberek a saját személyiségükkel.” Nemrég például a Merian Foods munkavállalóival volt egy ilyen csapatépítő, ami különösen mély nyomot hagyott benne. „Már másnap érezhető volt a hatása a munkában. Nyitottabbak voltak, jobban figyeltek egymásra. Ezek apróságnak tűnnek, de valójában itt dől el, hogyan működik egy csapat.”
A feltöltődés másik fontos tere a természetközeli élményekhez kapcsolódik: Kiskőröshöz közel kisállat-simogatót hozott létre. „Van egy kidőlt fa az erdőben, az állatsimogatóban. Néha csak kimegyek oda, leülök rá, és egy idő után odajönnek hozzám az állatok. Nincs bennem akkor semmi más, csak jelen vagyok a pillanatban. Nekem ez a kikapcsolódás. Ott mindig eszembe jut, hogy honnan indultam el. Van benne valami nagyon tiszta és egyszerű.” Ez a hely segít neki abban, hogy kiszakadjon a folyamatos működésből, és újra perspektívába helyezze a mindennapokat.
A legfontosabb számára azonban a lánya. Büszkén meséli, hogy mindössze 11 évesen már meglepően éretten és átgondoltan látja a világot. Kettejük között mély bizalmi kapcsolat alakult ki, szinte bármiről őszintén tudnak beszélgetni, legyen szó hétköznapi helyzetekről vagy komolyabb dilemmákról. Ezek a beszélgetések kapaszkodóként szolgálnak a mindennapok sűrűjében. A közös idő nem mindig hosszú, de annál tudatosabb. Ezek a pillanatok adják azt az érzelmi stabilitást, amelyre a mindennapi döntések és kihívások során is támaszkodni tud.
Ebben a személyesebb dimenzióban válik igazán érthetővé, hogyan tud egyszerre több világban is helytállni. Hajnal Szilvia hidakat épít a munka és a feltöltődés, a vezetői szerep és az anyaság, a teljesítmény és a jelenlét között. Talán éppen ez híd az, ami hosszú távon fenntarthatóvá teszi mindazt, amit épít.
