Saját legeltetési rendszerrel a hatékonyságért
A gazdaság egyik legnagyobb változása az elmúlt években a legeltetési rendszer teljes újragondolása volt. Korábban ők is a hagyományos modellt követték: tavasszal kihajtották az állatokat, ősszel pedig visszaterelték őket, miközben a marhák folyamatosan ugyanazokat a legelőket használták. Ez azonban gyors túllegeltetéshez és a gyep leromlásához vezetett.
„Sokáig mi is úgy csináltuk, mint mindenki más. Egyszerű volt, csak éppen nem működött jól” – mondja Kun Péter.
A jelenlegi rendszer ezzel szemben rotációs legeltetésre épül. A legelőket kisebb szakaszokra – legelőkertekre – osztották, az állatok pedig meghatározott rend szerint haladnak egyik területről a másikra. A lényeg a pihentetés: miután a jószág lelegelte az adott részt, hosszabb időre békén hagyják a területet, hogy a növényzet regenerálódni tudjon.
A változás látványos eredményeket hozott. Az állatok hosszabb ideig maradnak legelőn, jelentősen csökkent a téli takarmányozási költség, miközben a gyep állapota és vízmegtartó képessége is javult. A rendszer részeként minden szakasz saját vízellátást kapott, így elkerülhetővé vált a túlzott taposás és az itatók körüli terhelés.
Stresszmentesen a jó minőségért
A Kun Ranch filozófiájában az állatjólét a minőségi hús előállításának egyik alapfeltétele. A tapasztalataik szerint a stressz közvetlenül rontja a növekedési eredményeket, az állatok egészségi állapotát és végső soron a hús minőségét is.
A marhák ezért az év nagy részét legelőn töltik, természetes ritmus szerint élve. Az ellések tavasszal, a gyepen történnek, a kezelések pedig célzottan zajlanak, hogy minél kevesebb stressz érje az állatokat.
A karámrendszert Temple Grandin állatbarát elvei alapján alakították ki, a terelés során pedig kerülik az agresszív eszközöket. A marhák mozgatása ma is többnyire lóhátról történik, amit a gazdaságban nemcsak hagyománynak, hanem az állatok számára is nyugodtabb megoldásnak tartanak.
