Szigorú korlátok

A zöldség-gyümölcs termesztésben, valamint a feldolgozóiparban döntően az a munkavállalói réteg dolgozik, amelynek körében nagyon nagy a fluktuáció és az elvándorlás (vagyis nagyon jellemző, hogy egy pillanatnyilag jobb lehetőség láttán, vagy a munka monotonitását megunva egyszerűen egyik napról a másikra továbbállnak a dolgozók). Ilyen viszonyok között állandó foglalkoztatásra felvenni munkaerőt óriási kockázat, egyben pluszköltség és adminisztrációs teher, magyarázta Apáti Ferenc, miért volt eddig az ágazat számára kiváló keret az egyszerűsített foglalkoztatás (EFO).

A mezőgazdasági idénymunka és az alkalmi munka napi közterhei 2025. február 1-jétől közel duplájukra emelkedtek. Önmagában a közterhek ilyen mértékű növelése a mezőgazdasági idénymunka költségeit 5-8%-kal emelte, az alkalmi munkavállalás költségeit pedig 10-15%-kal. Ezenfelül a minimálbér és a garantált bérminimum emelését le kell követnie az EFO keretében foglalkoztatottak munkabérének is, azaz kb. 10%-kal szükséges emelni – minden évben – a munkásoknak kifizetett nettó bért is.

Ráadásul a foglalkoztatónak 2025. július 1-jétől figyelemmel kell lennie arra a jogszabályváltozásra, hogy ha a munkavállaló idénymunkára és alkalmi munkára létesít több alkalommal munkaviszonyt, akkor ezen munkaviszonyok együttes időtartama a naptári évben nem haladhatja meg a 120 napot. Ha a munkavállaló kizárólag mezőgazdasági idénymunkára létesít több alkalommal munkaviszonyt, akkor az éves foglalkoztatási korlátként meghatározott 120 napon túl további 90 napig, azaz összesen 210 napig dolgozhat ebben a foglalkoztatási formában.

Ez idén nyár közepétől, végétől alapjaiban rengeti meg a zöldség-gyümölcs feldolgozóipar működését. Ez a szektor ugyanis évente fél évet dolgozik (mert júniustól novemberig áll rendelkezésre nyersanyag), így csak alkalmi munkára tudja alapozni a gyártást, amit ez a korlátozó szabály úgy beszigorított, hogy a feldolgozóiparunk alól nyár közepére el fog fogyni a munkaerő. Mindezek együttese értelemszerűen nagyon érzékenyen érintette a zöldség-gyümölcs termelést és feldolgozóipart, sorolta Apáti Ferenc.

Szükség van rájuk

A húsz-harminc évvel ezelőtti állapotokhoz képest legalább 300-500 ezer munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerő-piacról (nem csak az agráriumból), ezért a FruitVeB elnöke szerint nem csoda, hogy például Fülöp-szigeteki és egyéb, látszólag egzotikus helyekről származó munkások „importjában” kell gondolkodni. Az előző években még elsősorban a környező országokból, főleg Romániából és Ukrajnából érkeztek vendégmunkások, onnan is inkább a magyar anyanyelvűek, leginkább erdélyi magyarok.

Bár mindössze néhány ezer főről volt szó, sokan közülük is inkább továbbmennek Nyugat-Európa felé, ahol a munkabérek annyival magasabbak, hogy a magyar gazdaságok egyszerűen nem tudnák tartani vele a versenyt. Németországban és Spanyolországban például kötelező minimális órabért határoz meg a vonatkozó törvény. Éppen ennek a nyugatra vándorlásnak a következménye, hogy Magyarországon messze nincs annyi külföldi idénymunkás (arányaiban sem), mint a nyugati vagy a szomszédos országokban.

Jelenleg ez jelenti az egyetlen megbízható és hatékony munkaerőforrást, ami még biztosítja a versenyképes működést. Ha ezt betiltják (mint ahogyan erről szó van), abba beleremeg az élelmiszergazdaságunk. Az élelmiszer-előállítást és más ipari szektorokat ebben nem lenne szabad egy lapra venni.