A kaszálásnál a tarlómagasság fontos higiéniai szempont. Minél alacsonyabb, annál nagyobb a földszennyeződés mértéke a szénában. Az pedig növeli a spórás (tehát száraz körülmények között is túlélő) kórokozó baktériumok jelenlétét, porképződést okozva emeli a lézőszervi betegségek kockázatát és csökkenti a széna energiatartalmát. Összességében azt mondjuk, hogy állítsunk be 6-8 centiméteres tarlómagasságot. Ez egyébként a gyepterület fedettségét és újrasarjadását is segíti. A kaszálást akkor kezdjük, amikor a harmat felszáradt a lábon álló növényen, ilyenkor a levágott anyag nedvességtartalma 80 százalék körüli.

A vastag rendet szétterítjük

A rendterítés megítélése ellentmondásos. A rendterítéssel és az ezt követő rendösszerakással növeljük a hamutartalmat, ami ebben az esetben elsősorban a földszennyeződésből származik és egyben növeljük a levélpergési veszteséget is. A levélpergés a réti szénában lévő kis mennyiségű pillangósra vonatkozik csak, mert a szárölelő levelű fűfélék levele nem pereg.

Ha a tárcsás rotációs kasza után visszamaradt rend vastag, akkor a rendrevágás után közvetlenül terítjük (ún. szőnyegrendet készítünk), hogy a belseje is minél gyorsabban száradjon, ne maradjon nyúlós, rothadó. A másik oka a rendterítésnek a fonnyadás gyorsítása. Esős, párás, ködös időben a terített renden lévő anyagot este célszerű összerakni, majd reggel újra elteríteni, hogy elkerüljük az újranedvesedést. A szénakészítésnek kedvező időjárási viszonyok esetében a 80 százalék nedvességtartalommal elterített anyagot 20-30 százalék nedvességtartalom eléréséig nem bolygatjuk, mert minden mozgatással nagyobb lesz a földszennyeződés mértéke. Szerencsére a réti széna alapanyaga nem érzékeny a levélpergésre, ezért nappal, szárazabb állapotban is lehet mozgatni a rendet.

Ha vékony és széles a rend, valamint hőség van, tehát gyorsan szárad az alapanyag, akkor nem érdemes szétdobni a rendet, így kisebb lesz a hamutartalma az anyagnak és kisebb költséggel tudjuk elkészíteni.