Bekecs Mátyás szerint a regeneratív rendszerek jelentősége ma már nem csupán környezeti kérdés, hanem gazdasági és alkalmazkodási kérdés is. „A Kárpát-­medence jövője nagyban függ talajaink állapotától és vízmegtartó képességétől. Válaszút előtt állunk: vagy tovább növeljük a rendszereink sérülékenységét, vagy olyan regeneratív és holisztikus szemlélet felé mozdulunk, amely hosszú távon képes stabilabbá tenni a gazdaságokat.”

Türelem, szemlélet és táj

A három gazdaság méretében, termelési szerkezetében és fejlettségében jelentősen különbözik, mégis közös bennük, hogy a klímaváltozás és az aszályos időszakok sűrűsödése miatt kezdték újragondolni a rendszer működését.

A fás elemek szerepe nem pusztán esztétikai vagy természetvédelmi kérdésként jelenik meg, hanem a termésbiztonság, a mikroklíma-szabályozás és a gazdasági stabilitás részeként. A szélfogás mérsékelheti a párolgási veszteséget, az árnyékolás csökkentheti a hőstresszt, a mély gyökérzet javíthatja a víz körforgását, az avar és a szervesanyag-visszapótlás pedig hozzájárulhat a talajélet regenerációjához.

Az agrárerdészeti és regeneratív rendszerek terjedésében a támogatási és szaktanácsadási környezetnek is fontos szerepe lehet. A közös agrárpolitika (KAP) keretében ma már több olyan támogatási lehetőség is elérhető, amely ösztönözheti a fás elemek integrálását és a talajkímélő gazdálkodási gyakorlatokat. Ugyanakkor a gazdálkodók részéről továbbra is gyakran felmerül, hogy az ilyen rendszerek hosszú távú megtérülése nehezen illeszthető a rövid távú gazdasági nyomáshoz és a jelenlegi adminisztratív terhekhez.

Bekecs Mátyás szerint a jövő egyik kulcskérdése az lesz, hogy mely rendszerek maradnak alkalmazkodó képesek a szélsőségesebb klimatikus viszonyok között.

„Tíz év múlva talán nem az lesz a kérdés, ki termelt többet, hanem az: kinek maradt termőképes talaja a termeléshez.” A fák lassan nőnek. De a legbiztosabb árnyék mindig az, amelynek idejében elültettük a fáit.

Sasvári Gabriella