• Miért pont Albániában keresi ezeket a fajokat? Hány expedíción van túl?

– Megismerkedtem Barina Zoltánnal és az ő Balkán-járó barátaival. A nyugati kertek elkezdtek kevéssé érdekelni, elmúlt a varázs és helyettük a természet mint kert kezdett jobban foglalkoztatni. Az élőhelyek, amikben a növények is élnek, és a tágabb kép, mert mint kiderült, a klíma, a földrajzi adottságok és elhelyezkedés, a makro- és mikroklíma jelentősége mind összefüggő rendszereket alkot, amikbe persze az ember állandóan belepiszkál, de a klimatikus változások, a növények földrajzi elhelyezkedése és ezek változása sokkal izgalmasabb terepnek kezdett bizonyulni. Így sokat jártunk Albániában is, de a Balkán más országaiban is, Észak-Macedónia, Koszovó, Bosznia, Szerbia, Bulgária, Görögország, izgalmas az egész térség, ami klimatikusan és növényföldrajzilag sincsen tőlünk messze. Ezeken az utakon rengeteget tanultam és tanulok mind a mai napig arról, ami már gyerekként is foglalkoztatott: miért vannak a növények ott, ahol?

Közel harminc alkalommal jártam különböző helyein a régiónak, és mennyi olyan van még, ahol nem. Megragadott az élőhelyek esztétikai megjelenése, az iszonyatos faji diverzitás, a jobbnál jobb, nálunk majdnem honos növények tömkelege. Sokkal jobban érdekel ma már a természetes élőhelyek szelíd, rendkívül kifinomult, apró részletek rengetegébe öltözött, folyton változó világa, és talán emberileg is sokkal közelebb áll hozzám, mint a kertészeti fősodor agyonnemesített és tulajdonképpen minimális ökológiai értékkel bíró, néha hivalkodóan ízléstelen növénypalettája. Visszataláltam a fajokhoz a fajták helyett.

• Hogy kell elképzelni egy ilyen expedíciót, hogy találják meg, amit keresnek?

– Általában teljesen nomádok a körülmények, egyszerűen nincs is igény a dőzsölésre az útjaink során, nem nyaralni megyünk, még akkor sem, ha persze nekünk ez az évek alatt az aktív pihenésünk részévé vált. Változó nehézségű terepeken megyünk hegyre föl és le, bozótoson keresztül-kasul, sokszor toronyiránt, hidegben és melegben.

• Tapasztalatai szerint mely növénycsoportokhoz tartoznak azok a fajok, melyek a hazai megváltozott klímán is alkalmasak lehetnek a kertekbe?

– Rengeteg ilyen növény van, ami bírni fogja a hazai klímát is. Talán az egyik legértékesebb csoport ezekből a félcserjék lesznek, ilyenek például a cserjés Phlomis-fajok, Santolinák, Artemisiák, Euphorbiák, Teucrium- és Stachys-fajok, Cistusok és Helichrysumok, Salviák és Tanacetumok, és sorolhatnám még.

• Ezek tőlünk pár száz kilométerre vadon élő fajok. Díszítőértékben felvehetik a versenyt a sokkal több törődést igénylő, nálunk ismert évelő kerti dísznövényfajok látványos kertészeti változataival?

– A kérdés, hogy kinek mi a szép. Nekem ezek az egyszerű és természetes megjelenésű fajok a kedvenceim, ha sok ilyen hasonlót ültetünk egybe, tulajdonképpen nem is igazán kell az elrendezésükön sokat gondolkozni, az mindenképp jól fog kinézni, mert hasonló élőhelyről származnak.

• Vajon mely fajok fognak kikerülni a hazai kertekből a klímaváltozás miatt?

– A fenyőfélék jelentős része már most búcsúzik a klímánktól, de persze a cédrusok, borókák, egyes Pinus-fajok még jók lesznek és bírni fogják. A lágyszárúak között is sok lesz, mert a hazai termesztés legjava holland-német növénypalettából építkezik, ott pedig a miénknél jóval atlantikusabb klíma a jellemző.

Ilyen lehet például a Nassella tenuissima, vagy éppen a Panicumok, Pennisetumok, Sporobolusok.