• Mely fajok azok a vizsgáltak közül, melyek nemcsak szépek, de multifunkcionálisak is, azaz fűszernek, teának is alkalmasak?

– Itt is sok az átfedés, hiszen a mediterrán vidékek növényei közt nagyon sok az aromás, fűszernek, teának is jól hasznosítható növény. Nagy kedvenceim a Sideritisek vagy hegyi teák, illetve a borsikafüvek, ezek közül is leginkább a Satureja spicigera az, amit nagyon megszerettem az utóbbi években. Az egzotikus fűszerek közül az Origanum dictamnust említeném, hihetetlen fűszeres illatú leveleit salátákban, de akár apróra vágva kenyérre szórva is lehet fogyasztani.

• Vannak olyan fajok, melyeket érdemesnek tartana hazai termesztésre? Ezek miért jók azon túl, hogy klímaváltozás-tűrők? Sokáig díszítenek, ehetők-ihatók, ilyesmire gondolok.

– Ha valamit ki kellene emelnem elsőként, akkor a hazai flórával kezdeném, mert ebben is még rengeteg kiaknázatlan lehetőség van. Ezért is lenne nagyon fontos, hogy a helyi viszonyokhoz, régiókhoz kötötten legyen egy dísznövény-alkalmazási stratégia, amit megalapozott tesztelések és megfigyelések előznek meg. A hazai vegetációból csak néhány faj, amit érdemes lenne termeszteni: Marrubium peregrinum, Chamaecytisus- fajok, Peucedanum alsaticum, és még megannyi érdekes ernyősünk van, amiknek az ökológiai jelentősége sem elhanyagolható. Ide sorolható a Stachys germanica, a Dianthus carthusianorum, a Chrysopogon gryllus és a Linaria vulgaris is. Aztán vannak olyanok is, amik az országban majdnem honosak, az Achnatherum calamagrostist és a Teucrium poliumot szoktam említeni.

• Saját kertje teszttelep is egyben. Mit kell tudni róla?

– A kertünk egy régen volt tiszai magasparton helyezkedik el humuszos homoktalajon, de az évek során erre földet töltöttünk, így nem igazán homogén a terület. Az ágyások többségét az épület különböző mikroklimatikus adottságaihoz igazítottuk. Többségüket a talajfelszínre építettük sóder, murva, beton és téglatörmelék keverékeiből, de van, ahol újrahasznosítottunk bontott vályogtéglát is.

• Mekkora az érdeklődés hazánkban ezekre az új klímatűrő fajokra? Érdekli az embereket, vagy továbbra is megveszik a klasszikus növényeket, és ha kipusztulnak, újra megveszik?

– Szerencsére egyre több a pozitív visszajelzés a növényekről, amik tőlünk kerülnek az ország más kertjeibe, és feltételezem, hogy ez az érdeklődés még fog fokozódni. Arra törekszem, hogy a kertészkedés ne kudarc legyen, hanem élmény. Tisztában vagyok azzal, hogy sok idő és sok beszélgetés, előadás, cikk vagy épp jó fotók kellenek ahhoz, hogy ezek a növények ismertségre tegyenek szert, netán hazai fajtáink legyenek. A hazai szakma sokkal lassabban reagál ezekre a változásokra, mint tőlünk nyugatabbra vagy éppen a tengerentúlon.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a növénytanulást nem szabad abbahagyni sohasem, mert ettől lesz egyedivé az, amit összefoglalóan magyar kertkultúrának nevezünk. Nekem pedig régi álmom, hogy olyan országban éljünk, ahol a kertkultúra eljut arra a szintre, hogy nemcsak másolja, átveszi azt, amit nyugaton lát, hanem megteremteni önmagát. Bízom benne, hogy a növények szeretete, a klimatikus nyomás és a fenntarthatóbb kertészkedés egyre jobban megtalálja a hangját és gyakorlati szerepét itthon is.

Fotók: Tálas László Máté, Nagy Z. Róbert