A hazai búzatermesztés az elmúlt mintegy 40-50 évben óriási változásokon ment keresztül (1. táblázat). Az 1980-as években elért körülbelül 5 tonna/hektár országos termésátlaggal és a 27 százalékos termésingadozással egy kategóriába tartoztunk a nyugat-európai országokkal. Az 1990-es évtized ökonómiai, politikai és agronómiai gondjai azonban nagymértékben visszavetették, hozzávetőleg 4 tonna/hektárra csökkentették a termésátlagot és jócskán nagyobb lett (50% körüli) a termésingadozás. Ezek a problémák és a klímaváltozás együttesen okozták a 2000-es évek termésátlagának stagnálását (~4 t/ha), illetve a termésingadozás további növekedését (~60%).
Kulcsszerepe van a fajtának
Az őszibúza-termesztés biológiai alapjainak és agrotechnikai elemeinek kutatása, vizsgálata több mint 40 éve kísérleti programjaink egyik központi eleme. E hosszú időszak tartamkísérleti eredményei lehetőséget nyújtottak arra, hogy a búza „viselkedését”, reakcióit eltérő időjárású évjáratokban vizsgáljuk, így az aszályos feltételek hatásait is meg tudtuk határozni.
Aszályos feltételek között a sikeres búzatermesztés egyik legfontosabb eleme, kiindulópontja a megfelelő genotípus (fajta/hibrid) megválasztása (2. táblázat). Évtizedek óta teszteljük az őszibúza-fajtákat (évente 40-50), ebben a cikkünkben a 2018–2025. évek kísérleti eredményeit mutatjuk be. Ezek egyrészt a búzanemesítés jelentős előrehaladását, másrészt az eredményes agrotechnikát, harmadrészt pedig a kitűnő talaj kedvező hatásait tükrözik vissza. A vizsgált búzafajták termésátlaga 7300-11 500 kilogramm/hektár között változott évjárattól függően. A legnagyobb hozamot adó fajták termése 2020-ben, 2021-ben, 2024-ben és 2025-ben meghaladta a 12 000 kilogramm/hektárt.
Ez azt jelenti, hogy a búzagenotípusok (fajták/hibridek) kedvező és kedvezőtlen évjáratban eltérő módon tudtak alkalmazkodni a környezeti feltételekhez, azaz a búzatermesztésben meghatározó jelentőségű lehet a megfelelő fajtamegválasztás.
