A sok csapadék is kedvezőtlen
Az eltérő vízellátási feltételek különbözőképpen befolyásolják a búza termésmennyiségét. A több mint 40 éves tartamkísérleti eredményeink azt bizonyították, hogy más gabonafélékkel (kukorica) ellentétben az átlagosnál jobb vízellátás (csapadékos évjárat) nem növeli automatikusan a búza termését (3. ábra). Az 1986–2025. évek közötti négy évtized kísérleti eredményei szerint mind bikultúra (kukorica-búza évenkénti váltásban), mind trikultúra (hüvelyes [borsó/szója]-búza-kukorica) vetésváltásban átlagos vízellátottságú évjáratban (a vizsgálati évek 60%-a) kaptuk a legnagyobb termést (bikultúrában 8300 kg/ha, trikultúrában 8800 kg/ha lett). Aszályos (az évek 28%-a) és csapadékos években (az évek 12%-a) egyaránt csökkent a búza termése, nagyobb mértékben a csapadékos évjáratban (bikultúrában 5400 kg/ha, trikultúrában 6190 kg/ha lett). Ennek okaként a sok csapadék miatti erős megdőlést és kórtani fertőzést jelölhetjük meg. Aszályos évjáratban a nagy vízfogyasztású kukorica után (bikultúra 5800 kg/ha) sokkal nagyobb mértékben csökkent a termésátlag, mint a kedvező hüvelyes elővetemény után (trikultúra 7300 kg/ha).
A búzafajták tápanyag-reakciójában igen nagy különbségeket állapítottunk meg, melyet a legújabb, 2025. évi kutatási eredményeink is bizonyítottak. A búzafajták kontroll (műtrágya nélküli) termése 4500-7300 kilogramm/hektár, termésmaximuma 7400-11 300 kilogramm/hektár, optimális N adagja 60-90 kilogramm/hektár + PK között változott tavaly. Igen jelentős eltéréseket lehetett megállapítani a műtrágyázási terméstöbbletekben (1900-4500 kg/ha) is a fajták között.
A nemesítés eredményeként javult az őszibúza-genotípusok vízhasznosítása (WUE). A vízhasznosítást jelentősen képes befolyásolni a tápanyagellátás (3. táblázat). Hiányos tápanyagellátásnál (kontroll = műtrágya nélkül) a búzagenotípusok vízhasznosítása lényegesen kisebb (15-25 kg/mm), mint optimális tápanyagellátás esetében (25-39 kg/mm). Azonos nemesítő intézet fajtáit összehasonlítva megállapítható, hogy a régebbi genotípusok WUE értékei (GK Öthalom → 20,30 kg/mm és Mv Nádor → 25,78 kg/mm) kisebbek, mint az új genotípusoké (GK Csillag → 24,95 kg/mm és Mv Seuso → 30,78 kg/mm).
Tápanyagellátással együtt hatásos
Az aszály ellen természetesen a leghatékonyabban öntözéssel tudunk védekezni. Ez ugyanakkor nem jelenti, nem jelentheti a szárazság negatív hatásainak teljes kiiktatását. Azt is hangsúlyozni szükséges, hogy a búza származása, nemesítési célkitűzései, speciális vegetációs periódusa, fiziológiai jellemzői miatt viszonylag jól viseli a szárazabb évjáratokat. Ebből egyúttal az is következik, hogy a búza öntözésre adott válasza messze elmarad más, szárazságra érzékenyebb növényekétől, például a kukoricáétól (5. ábra). Tartamkísérleti eredményeink 2004–2025 között azt bizonyították, hogy az évek átlagában a búza öntözési terméstöbblete bikultúrában 1270 kilogramm/hektár, trikultúrában 860 kilogramm/hektár volt. Mindössze két évjáratban kaptunk ennél lényegesen nagyobb öntözési terméstöbbletet.
Ez a kukorica öntözési terméstöbbleténél (4-7 t/ha) lényegesen kisebb mértékű. A búza öntözése tehát csak kivételesen lehet indokolt. Ettől abban az esetben térhetünk el, ha súlyos aszályban az állomány megmentése a cél.
Tartamkísérleti eredményeink azt is bizonyították, hogy az öntözés hatása csak megfelelő tápanyagellátás esetén érvényesült, a műtrágyát nem kapott kontroll táblákban az öntözési terméstöbbletek rendkívül kismértékűek voltak.
A jövőben a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaival nemcsak egy-egy évjáratban, hanem szinte valamennyiben, folyamatosan szembe kell néznünk, és ennek megfelelően kell kialakítani a búza termesztéstechnológiáját. Az aszály káros következményeinek mérséklésében ki kell használnunk a búza kitűnő adaptációs képességét, kedvező fiziológiai tulajdonságait. Mindemellett szükség van a termesztéstechnológia komplex átalakítására.
Ezek együttesen teszik lehetővé, hogy a hazai búzatermesztés még aszályban is eredményes, hatékony maradjon.
Dr. Pepó Péter
professor emeritus, MTA doktora
Debreceni Egyetem MÉK Növénytermesztési, Nemesítési és Növénytechnológiai Intézet
Török Tamás
agrármérnök, Debreceni Egyetem AKIT
