A második aranykor
A második világháború alatt a hazai akvarisztika szinte teljesen megszűnt. A budapesti állatkert akváriumát is lebombázták a Pálmaházzal együtt. 1954-ben adták át újra a Pálmaházban lévő akváriumot, majd egy évvel később a Pálmaház alattit.
Forrás: Fortepan/Lencse Zoltán; Fortepan/Budapest Főváros Levéltára.
Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.10.245/Klösz György fényképei (Millenniumi kiállítás)
Az emberek jelentős részének a katasztrofális lakáshelyzete sem tette lehetővé, hogy akváriumuk legyen. Ennek ellenére épp az ötvenes években indult el a magyar akvarisztika második aranykora. A fellendülés leginkább két jól író, nagy szaktudású akvaristának köszönhető: dr. Lányi György és dr. Wiessinger Márton sokáig együtt dolgozva rengeteget tettek a hazai halhobbiért. Már 1953-ban megjelentettek egy 64 oldalas, vélhetően nagy példányszámú füzetet Az akvarisztika alapjait. Két évvel később pedig már egy komoly szakkönyvvel jelentkeztek (Akvarisztika).
1960-ban azonban megszűnt, és átadta a helyét a Búvár című lapnak. Ebben az időszakban egy-két kisebb könyv és füzet más akvaristák tollából is megjelent. 1953-ban Kollányi Ágoston filmet forgatott Akvárium címmel. A 21 perces alkotás 1954-ben a Cannes-i Filmfesztivál technikai nagydíját is elnyerte! Csak érdekességként jegyzem meg, hogy 1963-ban Bukarestben is megjelent egy nagyon színvonalas magyar nyelvű halas könyv, Kászoni Zoltán kötete Akvarisztika és sporthorgászat címmel.
Élősarok-mozgalom
Az iskolákban, sőt, az üzemekben és a gyárakban is mind népszerűbb volt az úgynevezett „Élősarok-mozgalom”. Üde, zöld sarkokat alakítottak ki, jobbára csak növényekkel, de számos esetben akváriumokkal és terráriumokkal is. Ennek egyfelől szerepe volt az oktatásban, másrészt, aki otthon, akár a lakáskörülményei miatt nem tarthatott állatot, az ott megtehette, gondozhatta.
Városainkban rendszeressé váltak a díszhalkiállítások, és elindultak az Országos Akvarista Napok, melyet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) szervezett. 1966-ban például az előadásokon kívül a következő szekciókban vettek részt az érdeklődők: akváriumi vízkémia és technika, az ikrázó halak tenyésztésének, az elevenszülő halak nemesítésének és a terráriumok gondozásának gyakorlati problémái – egyre több akvarista szakkör alakult országszerte.
A kevés magán („maszek”) díszállat-kereskedés tulajdonosai és beszállítói között találunk remek tenyésztőket, így a halfelhozatal igencsak változatos volt. Inkább a tenyészanyag külföldről történő beszerzésével akadtak nehézségek.
1972 első negyedévében 15 díszhalüzlet működött Budapesten, Pécsett két kereskedés is volt, de üzemelt akvarisztikai, illetve díszállat-kereskedés Miskolcon, Debrecenben, Szolnokon, Kecskeméten, Szegeden, Szekszárdon és Kaposváron is. Ebben az időszakban már 84-féle akváriumi halat lehetett a hazai üzletekben megvásárolni.
