Akvarista kislexikon

A szakirodalom azonban még mindig akadozott, új könyvek csak 4-5 évente jelentek meg, bár 1970-ben napvilágot látott Hans Freytől Az akvarista kislexikona, amely máig a legátfogóbb, bár jórészt elavult szakkönyv.

A kéthavonta megjelenő Búvár, köszönhetően a főszerkesztőnek, dr. Lányi György­nek ugyan a hetvenes évek közepéig lehozott egy-két akvarisztikai témájú írást, ám máshol nem igazán lehetett újdonságokról olvasni. Pedig akkoriban csaknem minden környező országnak volt már önálló akvarisztikai folyóirata, nem beszélve az ottani pazar szakkönyvkínálatról. 1977-ben útjára indult az Állatvilág magazin, ahol a szerkesztőség örömmel vett (volna) minőségi akvarista cikkeket, ám sajnos ilyeneket nem igazán kaptak. „Lapunk hajdani, nagyon szerény indulása óta eltökélt szándékunk, hogy egy kicsit az akvarisztika is otthont találjon a hasábjainkon. […] Be is érkezett – még a kezdetek kezdetén – három vagy négy kézirat, melyből egy, erős átdolgozással még egy közölhető volt, s ezzel mintha a hazai akvarisztika eleget is tett volna kérésünknek” – olvasható az 1979/7. számában.

Gondolok itt a jó minőségű kompresszorokra, és különösen a nagy teljesítményű külső szűrőkre. Hanyatlóban volt az Élősarok-­mozgalom is. A díszhalkiállítások azonban szerencsére még mindig sok látogatót vonzottak, és egyúttal népszerűsítették ezt a nemes hobbit. Az akkoriban felépült TIT székházban pedig nemcsak ekkor, hanem folyamatosan látható volt néhány pompásan berendezett akvárium. A TIT keretein belül továbbra is működtek az akvarista klubok és szakosztályok. Ám mind kevesebbet publikáltak azok a szerzők, akik annak idején oly sokat tettek az akvarisztika népszerűsítéséért. Azok pedig, akik később kerültek kapcsolatba az akvárium-­passzióval nem, vagy csak keveset írtak. Persze nem is nagyon volt már hová. De ez már egy másik történet.

Vízibolha és tubifex

Ha valaki hajdan belépett egy dísz­állat-­kereskedésbe, jellegzetes illat fogadta. Szinte mindenütt árultak „szárított bolhát”, azaz Daphniát, és ennek volt egy semmi máshoz nem hasonlítható illata. Persze már akkor is lehetett tudni, hogy ez nem megfelelő táplálék a halaknak, lévén nagyon csekély a tápanyagtartalma. Ám mivel olcsó volt, a legtöbben ezt vették. Vízibolhát lehetett kapni élő formában is, az már sokkal jobb tápláléknak számított.

Emellett a már megfelelő kosztnak számító tubifex nevű gyűrűsféreg volt (és néha még ma is) a másik fő akváriumihal-táplálék. Pár napig otthon átfolyó vízben, vagy hűtőszekrényben (igaz naponta átmosva) napokig életben lehet tartani. A halak egyszerűen megőrülnek érte. A tubifex imitt-amott még most is beszerezhető.

Lehetett kapni szárított tubifexet is, de ennek tápanyagtartalma nyomába sem ért az élőnek. Jó minőségű nyugati haltápok viszont nem igazán érkeztek be az országba, vagy ha igen, akkor nagyon drágák voltak.