A kutatók kimutatták, hogy idős és nagyon idős kutyák esetében az elülső végtagok lépéshossza (a hátsó végtagoké azonban nem) csökken, ahogy romlik a kognitív teljesítményük. Ezzel szemben önmagában a kronológiai életkor gyenge előrejelzője volt a lépéshossznak. Hasonló lépéshossz-csökkenést már jól dokumentáltak demenciában szenvedő embereknél is. Az eredmények arra utalnak, hogy a lépéshossz csökkenése a kutyademencia korai figyelmeztető jele lehet, így új és hasznos eszközt jelenthet az állatorvosok számára – írja a Phys.org.
Úgy vélik, hogy ezeket a változásokat az agy homloklebenyének és a kisagynak a működésromlása okozza, amelyek a mozgás megtervezéséért és ellenőrzéséért felelősek. A kutyademencia esetében is hasonló okok állnak a háttérben.
Most a kutatók hasonló változást találtak a kognitív diszfunkciós szindrómában – így nevezik négy lábú társainknál a demenciát– szenvedő kutyáknál is. Ha a gazdák ilyen változást észlelnek kedvencüknél, az arra ösztönözheti őket, hogy korábban kérjenek állatorvosi segítséget. Az eredményeket a Frontiers in Veterinary Science folyóiratban tették közzé.
A tanulmány vezető szerzője, Dr. Natasha J. Olby, az Észak-karolinai Állami Egyetem állatorvosi neurológia és idegsebészet professzora munkatársaival 88 idős és nagyon idős kutyát (szukákat és kanokat, fajtatiszta és keverék egyedeket egyaránt) követtek nyomon egy vizsgálat keretében. A kutyákat akkor vonták be a kutya demencia kutatásba, amikor elérték a méretükre és fajtájukra jellemző várható élettartam 75%-át, ami átlagosan 12,7 éves kornak felelt meg.
Hosszú távú vizsgálat a „neuroöregedésről”
A kutyák életük végéig félévente három napot töltöttek a laboratóriumban. Itt átfogó fizikai, neurológiai, élettani és ortopédiai vizsgálatokon estek át, beleértve a kognitív képességek, a mozgásképesség, a látás, a hallás és az izomerő felmérését is. A gazdákat minden alkalommal arra kérték, hogy töltsenek ki kérdőíveket kedvencük egészségi állapotáról és viselkedéséről. Az egyik ilyen a Kutyademencia Értékelő Skála (Canine Dementia Scale, CADES) a kognitív károsodás mérésére, illetve a Kutyák Rövid Fájdalomfelmérő Kérdőíve (Canine Brief Pain Inventory, CBPI) a krónikus fájdalom felmérésére.
A látogatások fontos részét képezte a járási sebesség és a lépéshossz videós elemzése is. A kutyák egy 5 méter hosszú sétaszakaszon haladtak végig saját tempójukban, miközben a kutatók laza pórázon vezették őket. A vizsgálatok során nem kaptak szóbeli biztatást, jutalomfalatot vagy más külső ösztönzést.
Az elülső végtagok relatív lépéshossza a vizsgálatok során fokozatosan csökkent. A részletesebb elemzések azonban kimutatták, hogy ez a csökkenés nem magyarázható jelentős mértékben pusztán az életkor növekedésével, amikor az életkort és a kognitív állapotot ugyanabban a statisztikai modellben vizsgálták. Ehelyett a relatív lépéshossz a CADES-pontszám romlásával csökkent, ami azt jelzi, hogy az idősödő kutyáknál a nagyobb mértékű kognitív hanyatlás rövidebb elülső végtagi lépésekkel jár.
Átlagosan a CADES-pontszám 10 pontos növekedése az elülső végtagok relatív lépéshosszának 1,2%-os csökkenésével járt együtt. Ezzel szemben a hátsó végtagok relatív lépéshossza nem változott jelentősen az idő múlásával, sem az életkor, sem a kognitív teljesítmény romlása következtében.
