A Magyar Díszfaiskolások Egyesületének Reziben tartott szakmai napján elhangzottak rávilágítottak, hogy a klímaváltozás és a természetes ellenségek hiánya miatt a kertekből kiszabadult fajok minden eddiginél gyorsabban hódítják meg hazánk tájait.

A hazai flórát fenyegető legveszélyesebb gyomfajok nagy része nem véletlen behurcolással került a magyar kertekbe, hanem tudatos betelepítéssel.

hallhattuk Pásztor György előadásában. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) keszthelyi Növényvédelmi Intézetének herbológusa rávilágított egy égető ökológiai problémára: azon fajok térhódítására, amelyek eredetileg dísznövényként érkeztek az országba, és mára agresszív inváziós gyomként veszélyeztetik a hazai flórát.

Régi ismerősök

Régóta ismerjük és irtjuk a bálványfát (Ailanthus altissima), amit kiváló várostűrése miatt szaporítottak, és mára a célzott és összetett védekezések ellenére szinte kiirthatatlan. Bár a fehér akác (Robinia pseudoacacia) gazdasági haszna jelentős, természetvédelmi szempontból a gyepek lerontója. Az ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica) pedig tökéletes példája annak, hogyan okozhat egy dísznövény súlyos környezeti gondot. A növény Kelet-Ázsiából (Japán, Kína, Korea) származik, ahol fiatal hajtásait zöldségként is fogyasztják. A 19. században hozták be Európába és kifejezetten értékes dísznövénynek tartották. Egzotikus megjelenése, gyors növekedése és igénytelensége miatt széles körben ültették parkokba, kertekbe. Ez a sok jó tulajdonsága azonban hamar problémává vált. Gyors növekedése, extrém alkalmazkodóképessége és szinte elpusztíthatatlan, mélyre hatoló gyökérrendszere miatt ma már Európa egyik legnehezebben kezelhető inváziós növénye. Mivel nálunk szinte csak élővizek környékén él, herbiciddel tilos ellene védekezni.

A 18. és 19. században a kastélykertek és botanikus kertek presztízskérdést csináltak az egzotikus fajok gyűjtéséből, később pedig a magánkertekben is népszerűvé váltak.

Miért győznek az idegenhonos fajok?

Az inváziós növények sikere nem a véletlen műve. A legtöbb faj úgynevezett allelo­pátiás hatással bír: olyan vegyületeket (pl. fenolokat, terpéneket) bocsátanak ki a talajba, amelyek gátolják az őshonos növények csírázását. Ilyen stratégiát folytat például az aranyvessző, a bálványfa, a selyemmályva (Abutilon theophrasti), valamint a parlagi rézgyom (Iva xanthiifolia).

Egyes fajok kiváló ellenálló képességüknek köszönhetik fennmaradásukat és tömeges szaporodásukat. Ilyen a két új, Észak-Amerikából származó inváziós fűféle, az Eriochloa villosa és a Sporobolus cryptandrus, amelyeket 2007-ben, illetve 2017-ben észleltek először Magyarországon.