A régészetnek és a történelemtudománynak köszönhetően sokat tudunk a Római Birodalom mezőgazdaságáról. Az önellátásra törekvő birtokok mezőgazdaságának legfontosabb ágazatai a gabona-, szőlő- és olajfatermesztés voltak. Emellett gyümölcsöt, almát, körtét, fügét, szilvát, olajos magvakat, mandulát és mogyorót termesztettek. A gyógynövények közül az ókorban is ismerték a körömvirágot, a kövirózsát, a virágok közül a rózsákat és a liliomot. A villagazdaságok kertjébe a mindennapi főzéshez bizonyára a rómaiak által kedvelt hagymaféléket, hüvelyeseket, különféle levélzöldségeket, salátákat ültettek.

A luxus kétezer éve

A nagy vidéki birtokközpontok közül a legpompásabb Hadrianus nevéhez fűződik. Uralkodása idején érte el a Római Birodalom a legnagyobb kiterjedését. A Rómától keletre fekvő nyári rezidenciája romjaiban máig fennmaradt. A Kr. e 125-re kialakított birtokon a palota, fürdők, könyvtár, színház és a gazdasági épületek mellett a kert maradványairól is jó képet alakíthatunk ki. A monumentális kertet több mint 30 római és görög stílusú építmény díszítette, oszlopcsarnokok, oszlopos udvarok, boltíves fülkék, nimfaszobrokkal ékes nimfakertek, bukszussal szegett virágágyak.

A birtokot teraszosan kialakított narancs- és olajligetek, ciprus- és mandulafenyő-allék, valamint örökzöld mirtusz- és babércserjék díszítették. Ezek a kertek a szórakozás, a reprezentáció helyszínei voltak, de teret adtak vallásos szertartásoknak is.

Pihenésre kedvelt volt a Nápolyi-öböl környéke, ahol sok tengerparti villa épült. Egyik legnagyszerűbb a Vezúv kitörésekor betemetődött Villa Poppaea volt, Néró császár második feleségének fényűző rezidenciája. A mára feltárt, műalkotásokkal gazdagon berendezett villának több kertje is volt, zárt kertek, gyümölcsösök, platán- és olajfaligetek.

Lakomák kora

A nagy kiterjedésű, soknemzetiségű Római Birodalomban lehetővé vált a különleges étel-alapanyagok nagyléptékű kereskedelme, a külhoni növények termesztése, új főzési és étkezési szokások meghonosodása. A birodalom központjában, Rómában mindennaposak lettek a gazdag lakomák, versengés tárgya lett, ki tud egzotikusabb alapanyagból ételt tálalni a vendégeinek. Legismertebb ínyenc az 1. században élt Marcus Gavius Apicius volt, akinek receptgyűjteménye birodalomszerte nagy népszerűségnek örvendett.