Városi kiskertek

Róma virágzó nagyvárossá formálódott, melyet a fényűzés és a mértéktelenség jellemzett. Itt és a zsúfolt városokban inkább a kicsi, praktikus kertek jelentek meg, ahol inkább ehető növényeket, később dísznövényeket telepítettek, és medencéket építettek. A nagy kiterjedésű, soknemzetiségű birodalomban lehetővé vált a nagyléptékű kereskedelem, melynek során sok külhoni növény jutott be a birodalomba.

A termesztés fő iránya továbbra is haszonelvű volt, vagyis a konyhai felhasználásra irányult leginkább. A nagyobb kertek helyett inkább cserépben nevelték a gyógy- és fűszernö­vényeket (levendula, rozmaring, zsálya, ba­zsa­li­kom, szurokfű, ba­bér­cser­je stb.), sőt több gyümölcsöt (gránátalma, füge, szőlő, cit­rusfélék stb.) is.

A vidéki városok kertjeinek megismerésére kiváló lehetőség egy pompeji séta. A Római Birodalom egyik leggazdagabb városát a Vezúv 79-es kitörése nyomán vulkáni hamu és törmelék temette be, megőrizve a város építményeit. Pompeji esete egyedülálló lehetőséget kínál az ókori város több zöldfelületének vizsgálatára, a múltban és a folyamatban lévő ásatások során napvilágra került leletek elemzésével. A városi házak esetében a házak oszlopos folyosóval körülvett udvara adott lehetőséget a kert létesítésére. Innen nyíltak a lakószobák és más helyiségek, ezért különösen nagy jelentőségük volt a mediterrán éghajlaton ezeknek a reprezentatív kis kerteknek.

Sok ház esetében itt helyezték el a házioltárt. Gyakran építettek szőlő- vagy borostyánlugast, és a nagyobb házaknál még gyümölcsös, szőlőültetvény és fürdőépületek csatlakoztak a főépülethez. Mivel a zsúfolt városokban kevés volt a hely, szívesen teremtették meg falfestményekkel a kert és a zöld táj illúzióját, ezek az oszlopos udvar falára kerülő freskók kiterjesztették a természethez való kapcsolódás térélményét. A kertek növényzetét sokszor a házak élethűen díszített falairól lehet megismerni.

Pannonia villakertjei

Az idők során az Itáliától távoli tartományokban állomásozó alakulatok kiszolgált katonái, az ún. veteranusok jelentős földbirtokhoz jutottak, és villagazdaságokat alakítottak ki szerte a római provinciákban. Így történt ez Pannoniában is, az 1. századtól a Balaton környékén. Az ókori rómaiak számára nemcsak a hadi és kereskedelmi utak felügyelete volt fontos, hanem a vonzó környezet is ösztönözte megtelepedésüket. A helyet ideálissá tette a közelben épített út, forrás és víz, művelésre alkalmas, termékeny föld, az állatoknak legelő, az építkezésekhez és a mindennapi élethez fát adó erdő.

Jellemzően gabonát és szőlőt termesztettek, valamint sertést és juhot tenyésztettek. A villák lakóépületének környezetét, az itáliai városi kertekhez hasonlóan, virágokkal díszítették. A szépség és hasznosság kettős eszményének szellemében az ágyásokban a dísznövények mellett fűszer- és gyógynövények is helyet kaptak.

1 / 3

A falat, az itáliai házakhoz hasonlóan, festményekkel díszítették, virágoskertet festettek rá olajfákkal, virágzó gránátalmafákkal, madarakkal, szőlőindával. Ma a régészeti parkban sétálgatva élvezhetjük a feltárt római villa mellett létesített mediterrán hangulatú dísz- és fűszerkertet is.

A „villa” szó hallatán, különösen, ha egy üdülőterületen épül, magas igényeket kielégítő, elegáns nyaralóra gondolunk, ám a római kori villák esetében ez nem így van. Ezek a villák valójában a mezőgazdasági birtokokon épült gazdasági központok voltak, lakó- és gazdasági épületekkel. E gazdaságok látták el a tartomány nagy részét mezőgazdasági termékkel, gabonával, gyümölccsel, szőlővel, állati termékkel.