Igazi borkedvelők akár meg is köveznének, ha verjus (ejtsd: verzsü) készítésére buzdítanám a borászokat. Hiszen a kiindulási alapanyag, azaz a szőlő azonos, csak a szüreti időpontban van eltérés. Ha pedig valamiből lehet verjus-t készíteni, abból bor is erjedhetne. Ugyan sokan még mindig legfeljebb csak hallottak a verjus-ról, de nem találkoztak vele, felhasználásának sokfélesége miatt érdemes megismerni.
Július vége-augusztus eleje, itt az ideje a verjus készítésének. Az éretlen szőlőből készült savanyú nedűt már a 19. század elején is széles körben használták az európai konyhákban, mégis majdnem eltűnt. Az ínyencek körében újra kezdi visszaszerezni a megérdemelt helyét.
(ám abban az időben nem csak szőlőből, hanem sóskából, vagy éretlen szilvából is készült). Az akkori szakácskönyvekben szinte alig akadt étel, amely elkészítéséhez ne használtak volna – személyenként évente, hét liternyi fogyasztást számoltak belőle. Jean Louis Flandrin, neves francia történész tanulmánya szerint, az egyik legrégibb és legjelentősebb 14. századi francia szakácskönyvben a receptek jó részében szerepelt, mint hozzávaló, ám jelentősége az évszázadok során folyamatosan csökkent, a 17. századi könyvekben már mindössze a receptek alig több, mint tizede említi. Ekkorra vezető pozíciójából ugyanis kiütötte az addig kevésbé elterjedt citrom.
A híres dijoni mustár is ennek köszönheti ismertségét – bár már a 14. században készítették, áttörő sikere és világhíre csak akkor indult útjára, amikor 1752-ben, Jean Naigeon változtatott a recepten, és az ecetet verjus-re cserélte. Régi olasz szakácskönyvekben agresto néven találkozni vele (mandulával, vagy mogyoróval keverték, nyers zöldséget mártogatnak bele, és „aceto ebraico”-nak is nevezték, mivel főleg az olasz zsidók főztek vele). Németországban Agrest, vagy Agraz néven volt ismert. Törökországban, elsősorban Kelet-Anatóliában ma is hétköznapi hozzávaló (Koruk Suyu ), ugyanígy Iránban (abe goureh) és Libanonban (hosrum)
Ma számos országban reneszánszát éli, először a csúcsgasztronómia kedvelte meg, később a hobbiszakácsok körében is egyre népszerűbb lett. Hazánkban is egyre több borászat kínálatában jelenik meg. Bár hígítva frissítőként is kiváló, mégis a legnagyobb felhasználója a csúcsgasztronómia. Kifejezetten illatos, szőlő ízű, de nem olyan agresszív, mint egy ecet
