Azt már a bemutatót követő szakmai beszélgetésen tette hozzá Varga István, hogy átlagosan 10-15 százalékkal esett a fogyasztás, és ez nem csak a vöröshagymára, hanem a többi zöldségfélére is jellemző. A Medifuct TÉSz szakembere hozzátette, a magyar zöldségtermesztők termékeiknek 70-80 százalékát a kiskereskedelmen keresztül, szinte egy csatornán értékesítik.
Jó ellenpélda erre Hollandia, ahol a hagyma 10-12 százaléka kerül csak feldolgozásra, illetve a kiskereskedelmi láncokba, a többi az exportpiacokon talál vevőre.
Hazánkban az értékesítés egy lábon áll, az exportra nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Ugyanakkor termelői oldalról elhangzott, nálunk nincsenek igazi exportőrök, akik az ilyen lehetőséget kihasználnák. Ráadásul a gazdák információ hiányában a felvásárló-kereskedő által kínált árnak lettek kiszolgáltatva. A fülbe súgott árakat készpénznek veszik, s mivel maguk sem számolják az önköltségeket, adják, amennyiért viszik. Ma 60 forint körüli a felvásárlói ár, sodródunk a felkínált lehetőséggel, s nem kezdeményezünk. Egy Dunántúl nagyságú Hollandia ezen a piacon is meghatározó. Nem alakult ki párbeszéd a hazai hagymatermesztők között, ezáltal vakon engedelmeskednek a kereskedelmi láncoknak. Pedig 2026-ban lehetne extrém jó árat is elérni, de egyenlőre úgy tűnik, erről is lecsúszunk.
Az áttelelőkből kicsit több termett hazánkban, vannak akik már megszabadultak tőle, másoknál még foglalja a helyet a raktárban. Talán ezért is nyomott az ár.
Talán novemberben már láthatóvá válik az idei termés ára, s – remények szerint – január-február környékén már mosolygós hagymatermesztőket láthatunk. Miközben a grúzoknál és a törököknél a hagyma kilója 2 euró körül alakul – hiszen nincsen elég a piacon –, nálunk nincsen olyan külkereskedő, aki ezt a helyzetet kihasználná. Helyettünk a bolgárok szállítanak, s ha nincs elég náluk, és tőlünk vásárolnak, lelkiismeret-furdalás nélkül átcsomagolják.
