A kutatók számára az ősgabonák ezért jelentenek, olyan genetikai erőforrást is, amely segíthet a jövő kihívásaira felkészülni. Egyes változataik jobban tűrik a szárazságot, mások alacsonyabb tápanyag-ellátottság mellett is kielégítően fejlődnek, vagy bizonyos betegségekkel szemben mutatnak nagyobb ellenálló képességet. Ezek a tulajdonságok a nemesítésben és a populációk kialakításában egyaránt értékesek lehetnek.

A populációs szelekció lényege, hogy ezt a genetikai sokféleséget ne csökkentse a lehető legkisebbre, hanem megőrizze és hasznosítsa.

Interaktív térképen az ősgabonatermesztők

Magyarországon az ősgabonák kutatásával és gyakorlati hasznosításával az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) is foglalkozik. Vizsgálják a különböző ősgabonafajok ökológiai termesztési lehetőségeit, valamint azt, hogy mely genotípusok teljesítenek a legjobban eltérő termőhelyi körülmények között. Az intézet emellett egy nyilvánosan elérhető interaktív térképet is működtet, amely segít megtalálni az ősgabonát termesztő gazdaságokat, a lisztet előállító malmokat, valamint az ezekből készült pékárukat kínáló pékségeket és feldolgozókat. Ez nemcsak a fogyasztók számára hasznos, hanem a termelők közötti együttműködést is erősíti.
Az ősgabonák iránti érdeklődést a táplálkozástudomány is növeli.

Számos vizsgálat szerint az alakor, a tönke és a tönköly kedvező rost-, ásványianyag- és antioxidáns-tartalommal rendelkezhet, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy ezek is glutént tartalmazó gabonák, így lisztérzékenyek számára nem jelentenek alternatívát. Értékük inkább abban rejlik, hogy változatosabb alapanyagot kínálnak az élelmiszer-előállítás számára, miközben termesztésük hozzájárulhat a mezőgazdasági biodiverzitás megőrzéséhez.
Az ősgabonák tehát nem azért kerültek ismét a kutatások középpontjába, mert vissza szeretnénk térni a múlt mezőgazdaságához. Sokkal inkább azért, mert genetikai örökségük olyan lehetőségeket kínál, amelyekre a klímaváltozás és a fenntarthatóbb gazdálkodás korában minden korábbinál nagyobb szükség lehet.

Növénynemesítés: vissza a gyökerekhez

A mezőgazdaság történetének nagy részében a gazdák nem tudatosan őrizték meg a genetikai sokféleséget – egyszerűen a legjobban teljesítő növények magját vetették vissza évről évre. A modern növénynemesítés ezt a folyamatot tudományos alapokra helyezte, és olyan fajtákat hozott létre, amelyek termőképességükkel és homogenitásukkal forradalmasították a gabonatermesztést.

Ma azonban új kihívásokkal kell szembenézni. Az időjárás egyre kiszámíthatatlanabb, a szélsőséges hőmérsékleti és csapadékviszonyok gyakoribbak, miközben a mezőgazdasággal szemben egyre nagyobb elvárás a környezetterhelés csökkentése is. Ebben a helyzetben a kutatók nem a klasszikus nemesítés eredményeit kérdőjelezik meg, hanem azt vizsgálják, hogyan lehet azokat új szemléletekkel kiegészíteni.