Kockázat és kockázatkezelés
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) már 2015-ben vizsgálta a rovarok élelmiszer- és takarmánycélú termeléséhez, illetve felhasználásához kapcsolódó biológiai és kémiai veszélyeket, az allergén potenciált, valamint a környezeti kockázatokat. Értékelése szerint az engedélyezett takarmányanyagokon nevelt, feldolgozatlan rovarok mikrobiológiai veszélyeinek előfordulása várhatóan összemérhető más feldolgozatlan, állati eredetű fehérjeforrásokéval.
Forrás: Wikimedia.org
Fotó: Frank Vassen
A nehézfémek esetében szintén meghatározóak a termelési körülmények. Egy 2025-ös amerikai kutatás 21 kereskedelmi forgalomban kapható, szárított feketekatonalégy-lárva terméket elemzett. A kínai eredetű mintákban átlagosan nyolcszor több arzént és huszonötször több ólmot mértek, mint az észak-amerikai termékekben.
A nehézfémek ugyanakkor nem kizárólag a rovarfehérjéhez kapcsolódó szennyezők: a rovarnevelési rendszerbe többek között a felhasznált növényi eredetű takarmányanyagokkal kerülhetnek be. Egyes elemeket a rovarok eltérő mértékben képesek felhalmozni, ezért a kockázat megítélésekor nemcsak ezt az akkumulációs képességet, hanem a szubsztrát kiinduló szennyezőanyag-tartalmát és annak ellenőrzését is figyelembe kell venni.
A frassz növénytermesztési felhasználásáról is árnyaltabb kép rajzolódik ki. A rovartenyésztésből visszamaradó, ürüléket, levedlett kültakaró-részeket és takarmánymaradványokat tartalmazó anyagot egy 2025-ös, kétéves amerikai terepkísérletben is vizsgálták. A lisztkukac-frassz nagyobb dózisai az ammónium-nitrátos kezeléshez képest növelték többek között a talaj szén-, nitrogén-, foszfor-, kálium- és magnéziumtartalmát.
A takarmánynövény terméshozama ugyan nem emelkedett, a kutatók összegzése szerint azonban a frassz javította a talaj termékenységét és segített fenntartani a termésszintet.
