Darázscsípésre savas dolgok használata javasolt – ecet, citrom, paradicsomszelet –, meg­előzésképpen pedig kerüljük az élénk színű ruházatot és a parfümöt. Méhcsípés esetén a fullánk szakszerű kipöckölése után szódabikarbónás vízzel csillapíthatjuk a fájdalmat.

A szúnyogcsípést kísérő égő érzést a háztartási ecet csökkenti, és megelőzi a seb elfertőződését. A sóoldat, a szódabikarbónás paszta (egy csipet szódabikarbóna néhány csepp vízzel elkeverve), az Aloe vera nedve, vagy az útifűből készített pép is csillapítja a vérszívók okozta kellemetlen reakciót.

A növényvilág kiváló természetes rovarriasztókat kínál, ám az illóolajokat a bőrön mindig csak hígítva – hordozóolajjal vagy ecettel keverve – szabad alkalmazni. A szegfűszeg nyújtja a leghatékonyabb védelmet, de csak másfél óráig hat, így gyakran kell újra felvinni. Hosszabb távú alternatívát jelent a citronella (2 óra), az indiai citromfű (2,5 óra), valamint a citromos eukaliptuszolaj, amely akár 3 órán át is biztosítja a szúnyogok elleni védelmet.

A kullanccsal való találkozás esélyének csökkentése érdekében érdemes természetjárás közben minél kevesebb időt tölteni a magas fűben, cserjésekben, mivel ezek a kullancsok legjellemzőbb tartózkodási helyei. Amikor keskeny ösvényeken haladunk, próbáljunk a közepén maradni, hogy minél kevésbé érintkezzünk a növényzettel. Viseljünk hosszú ruházatot, és tűrjük be az ingünket, pólónkat a nadrágunkba, a nadrágszárunkat pedig a zokninkba. Akár biztonságosnak, akár fertőzöttnek tűnő helyen járunk, fokozzuk a védelmünket némi hordozóolajjal elkevert néhány csepp geránium-, citromos eukaliptusz- és citronella-illóolajjal.