Hazánkban egyelőre csak néhány helyen találták meg a súlyos allergiás bőrtüneteket okozó kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum) nevű gyomnövényt, de ez a faj az igénytelensége miatt gyors felszaporodásra képes. Az európai adventív (ilyen a Magyarországon élő növényfajok 3,1%-a, ezeket a fajokat Észak- és Dél-Amerikából, a mediterrán területekről, Ázsiából és trópusokból hurcolták be ide) növényfajok közül nincs még egy növény, amely ilyen súlyos bőrelváltozásokat okozna, mint a kaukázusi medvetalp. Az Európai és Földközi-tenger Melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) a kaukázusi medvetalpat a legjelentősebb gazdasági kárt okozó, nemzetközi szinten kiemelt, inváziós gyomnövények közé sorolja és emiatt ellene növény-egészségügyi szabályozás bevezetését javasolja. Hazánkban jelenleg csak pontszerűen észlelhető.
A kaukázusi medvetalp Ázsiából, Kaukázusból származó faj, ahonnan a 19. században évelő dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. Európa nyugati és északi részén a botanikus kertekből kivadulva terjedt el. Elvadulásai révén jelenleg szinte az egész kontinensre átterjed. Hazánkban már 1980-ban kivadult Zircről, Szombathelyről és Szarvasról. A növény ma
már pontszerűen megjelent Zirc, Szombathely, Szarvas, Cuha-völgy, Rostalló, Mátraszentimre és Túristvándi környékén is. 2014 nyarán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Gegelyiugornya belterületén találtak óriási medvetalp növényeket. Budapestről, illetve annak környékéről még nem jelezték a kaukázusi medvetalp előfordulását.
Botanikai jellemzői
Magas termetű, 3-5 méteres magasságot, 10 cm-es szárvastagságot is elérő évelő növény, amely rendszertanilag a zellerfélék családjába tartozik. Levelei feltűnően nagyméretűek, a második évtől képződő
tőlevelek akár 1 méteres hosszúságot is meghaladhatják (2. kép). Kaszálás nélkül
3-4 évig tartó vegetatív növekedést követően éri el a virágzás idejét. Kaszálást követően a második évtől többször hozhat virágzatot. Vaskos szára liláspiros foltokkal tarkított, a levélnyél üreges. Virágzata
összetett ernyő (1. kép). Késő tavasztól nyár végéig virágzik, a sok kicsi, fehér virág csomókban helyezkedik el a 80 cm átmérőjű ernyős virágzaton. Erősen agresszív faj, az összes többi növényt kiszorítja az adott területről.
Hatóanyaga mérgez
A kaukázusi medvetalp a többi zellerféléhez hasonlóan furánokumarinokat tartalmaz, méghozzá sokkal nagyobb mennyiségben. Elsősorban a termés, a gyökérzet és a levél tartalmazza ezeket az anyagokat. Ezek a vegyületek a napfény hatására bomlanak és az emberi bőr felszínén bőrgyulladást okoznak. Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16-48 órán belül égési
sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Szembe kerülve kötőhártya-gyulladást, átmeneti, vagy akár végleges vakságot is okozhat. Németországban 2003-ban 16 ezer olyan esetet regisztráltak,
amely a kaukázusi medvetalp mérgező hatására vezethető vissza. 2008-ban az év mérgező növényének választották.
Ha a növény a bőrünkhöz ér, szappanos vízzel alaposan mossuk le az érintett területet, és forduljunk orvoshoz! A növény közelében ajánlatos védőruhában és védőszemüvegben dolgozni! Eszünkbe ne jusson virágzatát vázához megszedni!
Védekezés
A kaukázusi medvetalp elleni védekezés nehézkes, mivel a kivágás után nagyon hamar újrahajt és 4-6 hét alatt teljesen regenerálódik. A kémiai védekezés is problémás. A kaukázusi medvetalp ellen a tenyészidőszak elején védekezhetünk pl. a fenoxi-ecetsav
tartalmú gyomirtó szerekkel. Ezek a készítmények csak részben hatásosak: elpusztítják a hajtásokat, de az elágazó, 15 cm-es vastagságot is elérő karógyökerek ellen hatástalanok. A védekezést érdemes kiegészíteni a gyökerek kiásásával. A vastag, áttelelő karógyökerek 8-12 cm mélységben történő átvágásával pl. kimerítjük a bennük tárolt tápanyagkészletet. De ha a gyökér fölé egy nagy, nehéz kőlapot helyezünk, az két éven belül elpusztul.
