A kórokozó az érésben lévő bogyókat támadja meg júliustól a szüretig terjedő időszakban. A gomba csak nagy melegben és nedves, párás levegőben képes fejlődni (a konídiumok 25-30 °C-os hőmérsékleten csíráznak a leggyorsabban), és a bogyókat a rovarok (szőlőmolyok, darazsak) vagy a jégeső okozta sebeken át fertőzi meg. A beteg bogyók a rothadás előtt fakósárgára (kék fajtáknál világos kávébarnára) színeződnek, majd puhulnak és összezsugorodnak. A zsugorodott, töppedt bogyók a bőrszövet alatti szövetekben nagy tömegben képződő feketésbarna piknídiumoktól érdes tapintásúak. A piknídiumok megjelenthetnek a magvak felszínén is. Gyakori tünet még a fürtkocsány elhalása is, ilyenkor részleges vagy teljes fürtpusztulás következik be. A kórokozó a lehullott bogyókon, illetve a talajban telel át. Csapadékos időjárás esetén a beteg bogyók elrothadnak, száraz időben viszont megaszalódnak.
A fakórothadásos tünetek könnyen összetéveszthetők a szürkerothadás tüneteivel – jellegzetes különbség, hogy a fakórothadással fertőzött fürtöknek jellegzetes ecetes szaguk van, amelyet a tőkén felszaporodó ecetsav-baktériumok okozzák. Nagyon gyakran a szürkerothadás fejezi be a fakórothadás által megkezdett pusztítást.
A fakórothadás kórokozója a szőlő fás részeit is megfertőzheti – a kéreg hosszanti irányban reped és csíkokban leválik.
Fertőzésveszélyes időjárás esetén (pl. jégverés, rövid idő alatt lehulló nagy mennyiségű eső), azonnali beavatkozás szükséges (pl. Quadris-szal).
A réztartalmú készítmények hatástalanok a kórokozó ellen!
A fakórothadás
A szőlő rothadását, az ún. fakórothadást a Coniella diplodiella gombafaj is okozhatja. Nem minden évben lép fel, de váratlan károsítása akár 40%-os terméskiesést is eredményezhet.
Forrás:
