Általános vélekedés, hogy a francia mezőgazdaság, mint az egyik legnagyobb európai agrárium, szinte minden termékből jóval többet termel, mint a belső szükséglet, vagyis nem okozna problémát, ha egyik pillanatról a másikra csak saját termelésből kellene fenntartani az ország élelmezési szuverenitását.
A rennes-i SPACE állattenyésztési kiállítás és vásár alkalmából szervezett sajtóbeszélgetésen elhangzottak alapján kijelenthető, hogy marha- és baromfihúsból jó ideje nem képes elegendőt előállítani a francia mezőgazdaság a belső szükségletek kielégítésére, és a sertéshústermelés is csak „éppen valamivel” haladja meg az igényeket – és kérdés, hogy még meddig.
az idei évben az állattenyésztés és az energiatermelés közötti szinergiák voltak a fókuszban
Az okok között elsősorban a magas termelési költségek, az uniós előírásoknál is szigorúbb francia követelmények, valamint a versenytorzító hatásoktól sem mentes import említendő. Megoldás pedig, legalábbis a termelők szerint, nem látszik. A francia állattenyésztés által kibocsátott húsmennyiség az 1970-es évekbeli 3,5 millió tonna hasított-test-egyenértéktől a ’90-es évek második feléig folyamatosan nőtt, megközelítve a 6,5 millió tonnát. Azóta viszont megállíthatatlanul csökken, jelenleg 5 millió tonna körül van.
A francia mezőgazdasági újságírók egyesületének és a mezőgazdasági újságírók európai hálózatának tagjait hívta meg a SPACE az általa szervezett vitafórumra, amin arra kerestek választ, hogy a francia mezőgazdaság képes-e az ország marha-, sertés- és baromfihús-szükségletének megtermelésére.
CSÖKKENŐ FOGYASZTÁS
A piac szempontjából rendkívül kedvezőtlen, minden húsféleséget érintő változás, hogy az infláció következtében a ’80-as évek óta először csökkent az utóbbi évben a háztartások élelmiszer-vásárlása. Mivel a kiskereskedelem ragaszkodik az eddigi jövedelmezőséghez, a fogyasztói árak is a fogyasztás csökkenésének irányába hatnak, aminek végső soron a termelők isszák meg a levét.
A csökkenéssel párhuzamosan az egyes húsféleségek egymáshoz viszonyított aránya is fokozatosan változik. Egyre nagyobb teret nyer a baromfihús (2001-ben 25,5%, 2021-ben már 33,1%), míg a marha-, a sertés- és a juhhúsfogyasztás csökken. A sertéshúsé 2001-ben 40,5 százalék volt, 2021-ben már csak 37,4, a marhahús 29,4 százaléka 26,3-re csökkent, a juhhús 4,7 százaléka 3,2-re.A helyzet paradoxona, hogy hiába csökkent a húsfogyasztás, a francia gazdálkodók már csak sertésből képesek – egyelőre – fedezni a belső szükségletet, illetve annál valamivel (1%-kal) többet.
Az egy főre jutó fogyasztás csökkenését sokáig ellensúlyozta a népesség növekedése, de most már nem elég a szinten tartáshoz, mert a fogyasztási szokások is változnak.
A francia népesség 1970 és 2022 között 15,9 millióval nőtt, a teljes húsfogyasztás pedig 3,7-3,8 millió tonnáról 5,6-5,7 millió tonnára. Azonban az egyes húsféleségek esetében nem volt egyforma növekedés. Míg a megvásárolt juh- és marhahús mennyisége szinte változatlan maradt, addig a sertéshús keresletbővülése messze nem tartott lépést a népességnövekedéssel, a baromfihús iránti igény pedig a háromszorosára nőtt.
Vincent Chatellier közgazdász, a nemzeti mezőgazdasági kutatóintézet (INRAE) kutatója a marhahús piacáról azt mondta, az elmúlt tíz évben a kifejlett marha és a borjú franciaországi fogyasztása 2,6 kg/fővel csökkent.
Látni kell azonban, hogy a mértéke messze nem olyan nagy, mint amilyennek egyes környezetvédők szeretnék beállítani, vagyis messze nem okozhat olyan mértékű környezetkárosítást, mint amit egyesek hozzátársítanak.
