Szerző: Volcsányi Józsefné
Ez viszont egyáltalán nem biztos, ráadásul igen kockázatos. Ha megismerjük ezeket a kockázati tényezőket, talán könnyebb lesz megfelelő döntést hozni arról, hogy milyen vetőmagot érdemes használni.
Bár az időjárás egyre kevésbé kedvez az aktív kertészkedésnek, a jövő évi konyhakert megtervezésére tökéletesen alkalmas egy-egy hosszú téli este a meleg szobában. Már csak azért is, mert még frissen élnek bennünk az idei tapasztalatok, melyekből hasznos következtetéseket vonhatunk le a zöldségfajtákról és termesztési módszerekről.
Melyik fajta vált be annyira, hogy érdemes hozzá ragaszkodni? Mi vált be másnál annyira, hogy érdemes lenne kipróbálni? Vagy éppen mi volt az, ami sajnos olyan rosszul sikerült, hogy inkább le is mondanánk a termesztéséről? Mert biztos vagyok benne, hogy minden igyekezetünk ellenére ilyen is előfordul.
Egy kudarcnak persze megannyi oka lehet, de talán az egyik leggyakoribb a magok visszafogása, amire számtalan házi praktika létezik, legyen szó zöldségről vagy dísznövényről. Feltehetőleg minden kertész próbálkozott már vele, adott vagy kapott ilyen „kincseket”. Napjainkban már az interneten is csoportok, fórumok jöttek létre, ahol ilyen ismeretlen eredetű generatív szaporítóanyagokat csereberélnek.
A kockázati tényezők közül elsőként a csírázóképességet emelném ki, ami a vetőmag egyik fontos értékmérő tulajdonsága, megadja, hogy az elvetett magok milyen arányban fognak kicsírázni optimális feltételek között. A fémzárolt vetőmagok esetében a gyártó tesztek segítségével meghatározza ezt az értéket és – mint ahogyan az a képen látszik – a csomagoláson fel is tünteti. Az is jól látható, hogy ez igen magas arány, sokszor 100% is lehet. Vagyis minden egyes mag garantáltan életképes. Persze ez még nem jelent automatikusan 100 magból 100 növényt, hiszen sok függ egyéb tényezőtől is a vetés előtt és után (pl. megfelelő hőmérséklet, öntözés, fényviszonyok stb.). De ha ezek megfelelők, akkor joggal várható el a teljes siker.
A „házi” vetőmagnál viszont ennek épp az ellenkezője igaz.
Így ha végül a csírázóképesség például csupán 30%, akkor hiábavaló minden igyekezet és erőfeszítés, mert 100 elvetett magból a legjobb esetben is csak 30 csírázik ki. Ráadásul mindez majd csak utólag, a foghíjas ágyás láttán fog kiderülni, amikor már kárba veszett az addig belefektetett munkánk. Amikor az utánvetéssel már rengeteg értékes időt vesztegettünk el a koraiság vagy az időzítés rovására.
További, a csírázóképességet rontó tényező még a vetőmagok tárolhatóságának ideje, amiben a zöldségfélék fajonként eleve nagy eltérést mutatnak. Míg például az uborka magja akár 6-8 évig is megőrzi életképességét, addig a paprika csak 3-4 évig, a petrezselyem pedig csak 2-3 évig képes erre. A bolti vetőmagok csomagolásán kötelezően fel kell tüntetni a szavatossági időt, viszont a visszafogott vetőmagok esetében csak ritkán áll rendelkezésre ilyen információ. A tárolás időtartamán felül még nagyon sok múlik azon is, hogy az milyen körülmények között történt. Mindannyian fel tudjuk mérni, hogy milyen visszafordíthatatlan károkat okoz az optimálishoz képest túl magas, túl alacsony hőmérséklet vagy épp egy párás, dohos környezet, aminek a mag – csomagolás és megfelelő védelem hiányában – folyamatosan, akár évekig is ki lehet téve.
