Adottságokra alapozott ökoturisztikai fejlesztés

A Széchenyi 2020 program által támogatott A tájban élő ember projekt eredményeként az itteni települések ismertségük, vonzerejük növekedésére számítanak. A régi és a fejlesztés hatására induló új vendéglátók szándékuk szerint, az alakuló borút mentén a környékbeli természeti és kulturális értékek bemutatásával, helyi termékeikkel, családias hangulatban felejthetetlen élményeket szereznek az ideérkezőknek.

– „Samuból a neszmélyi bor csinált embert!”, hangozhatna az egyébként több okból is nehezen védhető állítás. Nekünk az a megszokott, hogy az ember készíti a bort, nem fordítva, de az is biztos, hogy a borkultúrának erősebb, jótékonyabb hatása volt az emberre, mint amilyen jelenleg. A tatai paleobotanikus, Skoflek István Süttőn, a késő-pleisztocén édesvízi mészkő hasadékait kitöltő löszüledékben 70-120 ezer éves szőlőmagokat lelt. A Vértesszőlős határában megtalált, tréfásan Samunak nevezett előember környezetének levél- és növénymaradványai szintén a szőlő jelenlétét bizonyítják – magyarázta Izing László projektkoordinátor.

A vidék bora

A szabadságharcok alatt kialakult helyzet a fejlődést segítette. A seregeknek nagy mennyiségű bort szállítottak, ezzel is serkentették a termelést. Mária Terézia korában is élénk kereskedelem folyt a környéken. A neszmélyi bor, mely a somlói után a legkeményebb, legkarakteresebb volt, jól bírta a vízi szállítást, így szinte egész Európában ismertté vált. A klosterneuburgi apátságnak saját pincéje és szőlője volt a közeli Dunaalmáson, a vidék bora még a pápa asztalára is felkerült.

Az ínséges időket követően a Dunántúli-középhegység falvai döntően az Esterházy család betelepítő tevékenysége révén népesedtek be újra. A jövevények fejlett szőlő- és borkultúrával gazdagították a lepusztult vidéket. Az Esterházy József kezében egyesült tatai uradalomhoz és a gesztesi részjószághoz a 18. század során jelentős birtokállomány tartozott. Utódai közül Ferenc a tatai uradalmat vette birtokba, idetartoztak a jelenlegi borvidék települései is.

Itt helyezték el a környékben termett, alapvető élelmezést, de szakrális célokat szolgáló gabonát és bort is. A tárolási célú szintek közt pedig a társasági élet számára és a vigasságokhoz remek környezetet biztosító bálterem létesült.

A reformkor idején Schams Ferenc elsőként írta meg átfogóan a magyar borvidékek monográfiáját. Német nyelvű könyvében (1832) így mutatja be a környéket: „A neszmélyi bor vitathatatlanul a komáromi ispánság legjobb bora. A Komárom megyei borgazdálkodás különös csodálatossága az almási uradalom pincéje és a baji Esterházy Miklós gróf pincéje egész Dotisig, melyen 30 000 akó terem és melynek közepében 1400 akós óriási hordó van.”

Évjárat-bemutató

A neves família nyolcadik grófja 1905-ben Tatán pezsgőgyárat alapít. Az ünnepek italának alapanyagául a kiváló minőségű tatai, baji, bánhidai, neszmélyi és devecseri, somlói uradalmi bor szolgált. A Champagne-ból érkezett francia pezsgőmester irányításával, korszerű francia technológiával gyártott tatai pezsgő nemzetközileg is ismert és keresett termékké vált.

Ezeket tudhatjuk a történelemből, de milyen lett a közelmúltban és manapság a helyzet, melyben élünk?

– Az 1970-es években sikerült újra megszerezni az átmenetileg nélkülözött borvidéki besorolást, és a termelők a történelem során kialakult jó hírnév visszaállítását tűzték maguk elé. Igényes borfogyasztóknak mindig kedvelt helye volt a tatai fesztiválok borudvara, de nagy öröm és fontos mérföldkő, hogy 2012-től borvidékünknek saját fesztiválja van.

Újabb eredményes összefogással igyekeztek túllendülni az útkeresés fáradságos időszakán. Az Esterházy Pezsgőgyárban, a borvidék emblematikus épületében hagyományteremtő céllal rendezték meg idén már 10. alkalommal a borvidéki évjárat-bemutatót, a Tavaszi Kvaterkát. Ezen az országos és regionális boros véleményformálókat egy szakmai rendezvény keretében igyekeznek megszólítani.