Augusztus végétől lehet beadni a gazdaságátadási együttműködés támogatására vonatkozó pályázatokat, melynek célja a sikeres generációváltás, a családi gazdaságok társadalmi és gazdasági fenntarthatóságának elősegítése. Ennek keretében az idősebb gazdálkodók a gazdaságukhoz kapcsolódó összes vagyonelemet (föld, egyéb ingatlanok, gépek, vagyoni értékű jogok, társasági részesedések) egyetlen gazdaságátadási szerződésben adhatják át a fiatalabb generáció számára. Ezzel a lehetőséggel fog élni a Bokodon gazdálkodó Szente Viktor is. Szerencsés a család, hiszen édesapja mindig is érdeklődött a modern dolgok iránt, Viktor így nyitott kapukat döngetett, amikor az egyetemről hazament néhány ötlettel.

Szente Viktor már az egyetemi évei alatt is részt vett a családi vállalkozás életében, igaz, elsősorban hétvégenként állt be a munkába. Folyamatosan tanulta a mezőgazdaságot, az iskolapadban ugyanúgy, mint a gyakorlatban. Igyekezett az elméleti tudást beilleszteni a gazdálkodás hétköznapjaiba. Így mire friss diplomás szakemberként, teljes állásba megérkezett, nem jelentett újdonságot számára az ott folyó munka. Édesapja – szerencsére – nyitott volt az általa megfogalmazott gondolatokra.

A Szente családi gazdaság telephelye Bokodon található, Komárom-Esztergom vármegyében. Mintegy 140 hektáron gazdálkodnak, melyen szántóföldi növénytermesztést, gyep- és erdőgazdálkodást folytatnak. A gazdálkodást nehezíti a tagolt birtokszerkezet – több mint 65 táblával rendelkeznek –, de nem könnyítik meg a területi, domborzati adottságok sem.

„A vetésszerkezetet már 4-5 éve úgy igyekszünk kialakítani, hogy 50-50 százalékos arányban legyenek a kalászos gabonák és a tavaszi kapás növények, ezen belül egyforma nagyságrendben jelennek meg a kalászos gabonák között az őszi árpa és az őszi búza, valamint a kapás növényeknél a napraforgó és a kukorica, ezzel talán mérsékelve egy aszályos időszak bevételkiesését. Folyamatos beszédtéma a klímaváltozás köztünk, mely felveti az új, alternatív növények termesztésének lehetőségét, de ezek még csak ötlet szintjén vannak jelen a gazdaságban”, magyarázta Szente Viktor, hozzátéve, hogy a gazdaságukban olyan területeik is vannak, amelyeken vagy a vadkár, vagy pedig a termesztésre alkalmatlan talajszerkezet miatt lucernatermesztést folytatnak. Azt is bevallja: az utóbbi két évben az időjárás viszontagságai miatt kisebb sikerrel. „Alapul szolgálhatna ez a terület, illetve a gyepterületek az állattenyésztésnek, de sajnos a csökkenő szálastakarmány-hozamok mindig elbizonytalanítanak bennünket, ezért az első lépést még nem tettük meg ezzel kapcsolatban”, mondta.

„Gyermekkoromban unokatestvéremnél – ahol még az apukája gazdálkodott – sokat játszottunk. Az első agrárélményeim onnan származnak. A családom ekkoriban még az építőipari szegmensben vállalt szerepet, az élet azonban úgy alakult, hogy a 2010-es évek elején édesapám átváltott a mezőgazdaságra, mondván, enni mindig kell, és itt kezdődött gazdaságunk felépítése a nulláról” – mesélt a kezdetekről a szakember. Ez a váltás és az egyetemi jelentkezése lényegében egy időpontra esett, ezért is iratkozott be az akkori Szent István Egyetemre.

Pedig ennek, például a klímaváltozás tükrében végbe kellett volna mennie” – mutatott rá. Tanulmányai folytatása közben fejlesztették a gazdaságukat, sok időt töltött a traktor nyergében, sok mindent tapasztalt a fülkében ülve és tanult az iskolapadban. Az elmélet és a gyakorlat „eltéréseit” nem feltétlenül nevezné különbségeknek, mert van, amire az elmélet ad választ, illetve az elméletet a gyakorlat egészíti ki.

Területükön mindent a talaj szemszögéből közelítenek meg: próbálnak rá vigyázni, javítják, dúsítják. Az ekéket már szinte csak arra használják, hogy a táblaszéleket kihúzzák, amit könnyedén elvégeznek GPS-technológiás traktorukkal. Napjainkban lazítóra vagy nehéz kultivátorra alapozzák a talajművelést, illetve idén tavasszal kipróbáltak egy újnak mondható rendszert: egy sávművelő eszközt állítottak csatarendbe. Ezzel vetettek napraforgót, kukoricát. Hiába az első év, hiába vannak olyan táblák, ahol a forgatásmentes művelést sem állították be – hiszen mire a talaj magához tér, kell négy-öt év – a sávművelés pozitív változást eredményezett a szomszéd kultúrákhoz képest. Egy gyengébb homokfolt nem fog megszűnni a tábla szélén, átnyúlik a szomszédos területre, ahol sávművelő eszközt alkalmaztak. Sokkal jobb a talajélet, a vízháztartás, mint egy szántott területen, s ennek eredménye a növényeken mérhető le.