Népmesékben sokszor szerepel a hamuban sült pogácsa, mint útravaló, mikor a főszereplő elindul szerencsét próbálni. Ez számukra nem pusztán élelem volt, hanem az anya által szeretettel készített gasztrotalizmán. És habár főhősünk sejti, hogy a kapott táplálék nem lesz elegendő útja végéig, mégis jószívűen megosztja azokkal az éhezőkkel, akikkel közben találkozik.
A legősibb kenyér
A hamuban sült pogácsa egyfajta lepénykenyérféle, mondhatjuk úgy is, hogy ez az emberiség legősibb kenyere. Becslések szerint „feltalálása” 20 000 évvel ezelőttre nyúlhat vissza. Amikor is nagyon egyszerű alaphozzávalókból készült. És mivel akkor még nem volt kemence, és kémiai kelesztés, abszolút más volt, mint a mai légies, puha pogácsák.
Mi is megőrizhetnénk
Mivel ez a különleges étel nem magyar sajátosság, népcsoportonként különféle eltéréseket tapasztalhatunk. Sok, nomád hagyományokkal rendelkező nép, mint például az észak-afrikai berberek és a beduinok még mindig így sütik a kenyerüket.
Szóval szerte a világon mindenfelé találunk rá bizonyítékokat, hogy az őslakosok hűségesen ápolták, ápolják ezt a hagyományt. Miért is ne eleveníthetnénk fel mi is? Például nyáron tábortűz, vagy szabadtéri főzés után, esetleg amikor kempingezünk. De nem látom akadályát az őszi-téli sütögetésnek sem, ha megfelelően felöltözünk hozzá és kellemes a társaság, jó mókának ígérkezik.
Előkészületek
Először is kell egy biztonságos, kültéri tűzrakóhely, némi fa és néhány óra. A tüzet már 2-3 órával korábban be kell izzítani, hogy a sütés idejére kialakuljon a megfelelő hőmérsékletű, fehér hamuval fedett parázsréteg. Erre ültetjük rá a tésztakorongokat, hagyhatjuk így is, de be is burkolhatjuk a maradék parazsas hamuval.
