Nem guríthattak le egy pohárnyi folyékony gyümölcsöt, amikor megszomjaztak vagy megkívánták. Pazarló mivolta és extrém romlandósága miatt őseinknek nem is érte volna meg gyümölcslé-készítéssel foglalatoskodni.

Körülbelül 80 000 évvel ezelőtt a vadászó és gyűjtögető őseink csak ritkán ettek gyümölcsöt. Leginkább akkor, amikor a természet feltálalta nekik, és még akkor is akadtak vetélytársaik, a madarak és más gyümölcskedvelő emlősök személyében. Arról nem is beszélve, hogy a korukban fellelhető gyümölcsök igen sok tekintetben különböztek a maiaktól. A legtöbb manapság kedvelt zöldség és gyümölcs jelenlegi formáját a nemesítés hatására érte el. Eredetijük sokkal kisebb, kevésbé lédús, kevésbé édes, kevésbé tetszetős volt, esetleg te volt temérdek, zavaró maggal.

Édes tévedés

A gyümölcslé gyors cukor. Nagyon gyors. Éppen olyan, mint bármely más üdítőital. Semmi különbség köztük, semmivel sem emelkednek föléjük. Régebben jó híre volt a gyümölcsleveknek, és ugyan manapság is próbálják megőrizni a látszatot, azt a benyomást keltve, mintha a gyümölcslevek egészségesek lennének, pedig még az állítólag 100%-os fajtáik sem azok. Mind cukor és kész. A hőkezelés, a hosszú várakozási idő, a fényhatások és hasonlók tönkre teszik a természetes vitamintartalom nagyrészét. A hozzáadott vitaminok pedig mit sem érnek, mert általában nem megfelelő formátumokkal gazdagítják őket. Szóval mi marad? Valamicske ásványi anyag és nyomelem talán, esetleg némi rost, hacsak nem szűrt itallal van dolgunk.

A szívünk fogja bánni

Az elavult nézeteket vallók még mindig a koleszterint hibáztatják, pedig amikor az erek tönkretételéről van szó, a cukor a legfőbb felelős. A koleszterin nagyon-nagyon lényeges funkciókat lát el a szervezetben, ezek közül az egyik éppen az, hogy a sérülések helyére iramodik és más sejtes elemekkel karöltve megpróbálják kijavítani az érfalon keletkezett hibákat. Természetesen az ér belső felülete ettől lényegesen megváltozik. Már nem lesz olyan, mint új korában volt, megvastagodik (és mivel az építkezés az ér belső oldalán történik, érthető módon ettől csökken az átmérője), törékenyebbé és rugalmatlanabbá válik, pláne miután még a vérben keringő kalcium is elkezd beépülni a foltba. Ehhez jön még hozzá az, hogy a magas vércukorszint hatására a vérlemezkék könnyebben összecsapzódnak, ami megnöveli a trombusok kialakulásának kockázatát.

Sőt már egy kis mennyiségű cukor elfogyasztása is kérlelhetetlenül megemeli a trigliceridszintet. Amikor a májsejtek lebontják a fruktózt, az egyik végtermék a triglicerid, amely idővel felhalmozódhat a májsejtekben, a véráramba kerülve pedig hozzájárulhatnak az artériák falában található plakkok hízásához. Mindezek miatt a cukor -mind a természetesebbnek tartott, mind a manipulált- megkérdőjelezhetetlen rizikófaktora a szívbetegségek kialakulásának.