Szerző: Waum Konrád Hunor
Van a horgászatnak egy külön világa, amely messze áll a tavak parti kényelmétől vagy a hatalmas folyók nyugodt hömpölygésétől. Ahol nem a felszerelés ára, nem a csónak mérete, hanem az ember és a természet közötti csendes párbaj számít. Ez a világ a hegyi patakoké, ahol a víz jéghideg, kristálytiszta, ahol a kövek közt ezerféle rovar mocorog, és ahol minden árnyék számít. Itt él a sebes pisztráng, a horgászok egyik legnagyobb próbatétele
A sebes pisztráng azonban nemcsak a horgászok álma, hanem a mezőgazdasági szakemberek számára is kiemelten fontos faj. Ahol pisztráng él, ott a víz tiszta, oxigéndús és természetes állapotú. Jelenléte olyan ökológiai indikátor, amely sokszor pontosabban jelzi egy vízgyűjtő terület állapotát, mint bármely műszer. A hegyi patakok vízminősége ugyanis közvetlen kapcsolatban áll a környező gazdálkodási gyakorlattal: a túlzott talajbolygatás, a rosszul kezelt lejtők vagy a vegyszerbemosódás azonnal érzékelhető a patak élővilágában.
Kászoni Zoltán halbiológus találóan fogalmaz: a székelyek szerint „a pisztráng nem hal – hanem pisztráng”. Ezzel azt fejezik ki, hogy a sebes pisztráng királyként emelkedik ki a többi halfaj közül: színpompás mintázata, érzékenysége és gasztronómiai értéke messze felülmúlja a többi fajét. A Kárpát-medencében őshonos sebes pisztráng ráadásul rendkívül változatos: nincs két egyforma példány, és nincs két egyforma viselkedésű hal sem.
