A szakember megkeresésünkre elmondta, hogy míg a védett természeti területeken történő legeltetés egész évben engedélyköteles, addig a Natura 2000 területeken a téli legeltetéshez szükséges beszerezni a megyei kormányhivatal kötelékébe tartozó természetvédelmi hatóság jóváhagyását. Utóbbi tényt napjainkban különösen fontos szem előtt tartani, hiszen az éghajlatváltozás eredményeképp a korábban rendszerint április végétől szeptember végéig tartó legeltetési időszak egyre inkább kitolódik. Éppen ezért távolról sem ritka, hogy a gazdák egy része novemberben, decemberben, s akár januárban is kihajtja a gyepekre állatait. Ennek mikéntje kapcsán érdemes tudni: a Natura 2000 területeken történő téli legeltetés engedélyezési eljárásába a kormányhivatal bevonja a helyismerettel rendelkező nemzetipark-igazgatóságokat is.
– magyarázta Vidra Tamás. Szavai szerint fontos az is, hogy a január 31-ét követően már ne legyenek kint az állatok a legelőn – még abban az esetben sem, ha az időjárás ezt lehetővé tenné. A növényzetnek szüksége van ugyanis a február, március és április közti regenerálásra. A DINPI természetvédelmi tájegységvezetője arról is beszélt, hogy a gazdák közül sokan azokat a területeket legeltetik a téli időszakban, melyeket az év más időszakában nem kezelnek. Természetvédelmi szempontból ez előnyös, hiszen megtisztul a gyep az avas fűtől, a gazdák számára pedig fontos, hogy év közben ennyivel is kevesebb takarmányt kell bekészíteniük télire.
A lapunk által megszólaltatott szakember a Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzetben tevékenykedik. Az összesen 4516 hektárnyi terület nagyjából 3 ezer hektárján zajlik valamilyen gyepgazdálkodás: egyes helyeken kaszálnak, másutt legeltetnek, s van, ahol mindkettő módszert alkalmazzák.
„Körülbelül 70-80 gazdával állunk kapcsolatban. Bevett szokás, hogy bejönnek az igazgatóság irodájába, s megbeszéljük velük a részleteket és tudnivalókat, hogy ezek ismeretében nyújthassák be az engedélykérelmüket a kormányhivatalhoz” – tette hozzá Vidra Tamás.
