0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 2.

Múlt és jelen a 103 éves faiskola történetében

Magyarországon kevés kertészeti üzem mondhatja el magáról, hogy fennállásának századik évfordulóját is megélhette. A faiskola centenáriumát a pandémia idején ünnepelte, története pedig hűen tükrözi a magyarság elmúlt száz évét...

Szerző: Megyesi Éva és Merényi Alexandra

Az Alsótekeresi Faiskola a Covid-járvány óta nem szervezett őszi rendezvényt. Az idén október közepén a Magyar Önkormányzati Főkertész Egyesület kezdeményezésére tartott szakembertalálkozón bemutatták a termékfejlesztő nemesítési munkájuk új eredményeit.

Magyarországon kevés kertészeti üzem mondhatja el magáról, hogy fennállásának századik évfordulóját is megélhette. A faiskola centenáriumát a pandémia idején ünnepelte, története pedig hűen tükrözi a magyarság elmúlt száz évét, erről is beszélt Barabits Elemér ügyvezető igazgató.

Az első világégést követően jelentős munkanélküliség sújtotta a térséget. Ebben az időszakban egy szudétanémet kertész felajánlotta a földterület akkori tulajdonosának, hogy ott faiskolát alapítana, melyet maga vezetne, ezzel is növelve a gazdaság jövedelmezőségét.

A tulajdonos jó néven vette az ajánlkozást, hiszen maga is tervezte a Balaton környékének fásítását és parkosítását. Így 1922 tavaszán két holdon megkezdődtek az első vadkajszi- és vadalma-telepítések Alsótekeresen.

Háborúk, államosítás, rendszerváltás

A faiskola vezetője, valamint a tulajdonosa szakmai tanácsért az ország elismert kertész szakértőihez, Mohácsi Mátyáshoz és Magyar Gyulához fordult, akik akkoriban a Kertészeti Tanintézet leghíresebb professzorai voltak. Néhány év elteltével már 45 holdon termesztettek, és a további fejlődést szem előtt tartva a tulajdonos Németországba utazott, hogy egy faiskolai társaság berlini közgyűlésén találjon „fákhoz értő” szakembert. Így került a faiskola élére Albrecht Ágoston, akivel tovább erősödött a kertészet szakmai színvonala.

A faiskola nagy ütemben fejlődött a második világháborúig: területe elérte a 140 holdat, és rendkívül széles növényválasztékkal büszkélkedhetett. Az üzem 350-féle gyümölcsfa, 500-féle rózsa, 1000-féle évelő növény, 160 fafaj, valamint 60-féle örökzöld és fenyő szaporításával foglalkozott. Ezek jelentős része megtalálható volt a katalógusaiban. Kosárkötőfűz-telepe is volt a faiskolának, helyben fonták a kosarakat, és abba csomagolva küldték az árut szerte az országba.

Illusztráció: Wikimedia Commons

Távolabbra főként vasúton szállították az értékesített növényeket, de a környékbeliek is vásároltak. Schrikker Sándor tulajdonos nagy hangsúlyt fektetett a szakmai színvonalra, családját is ebben a szellemben nevelte: mindhárom gyermeke kertészmérnök lett, egyik lánya Ormos Imréhez, a kertépítő kar alapítójához, másik, Manninger Adolfhoz, a híres növénynemesítőhöz ment feleségül.

A második világháború alatt, különösen 1944 novemberében Alsótekeres komoly harcok színterévé vált, amelynek során a terület tizenhatszor cserélt gazdát, és majdnem teljesen megsemmisült. A háborút követően a faiskola sem maradt ki az államosításból, 1945 augusztusában megalakult az Alsótekerespusztai Faiskolai és Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amelynek irányítására a tulajdonost kötelezték.

Sikeresen teljesítették a gazdasági terveket, és háborús jóvátételként a Szovjetunióba és Csehszlovákiába szállították a termékeit.

Ebben az időszakban Probocskai Endre volt a szövetkezet főkertésze, aki később megalapította a Kertészeti Egyetem Faiskolai Termesztési Tanszékékét. A szövetkezet 1949-ben megszűnt, miután része lett az összes államosított magyar faiskola összevonásával létrejött Nemzeti Faiskolák Vállalatának. Ezt követően Alsótekeresi Állami Gazdaság, Badacsonyi Állami Gazdaság, végül 1974-től Siófoki Állami Gazdaság néven működött tovább a faiskola.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: