Ő és férje, Sós Tibor ugyanis tésztakészítésre adta a fejét, és ebben a déditől maradt örökségben biztató jelet véltek felfedezni. Igaz, hogy az indulás irgalmatlanul nehéz volt, a hatóságok nagy részénél szó szerint a lehetetlent kérték, míg másoktól nem várt nagylelkű támogatást kaptak. Erről beszélgettünk a cég tulajdonos asszonyával.

Léta Tészta Kft. Ez a név egyre jobban cseng a szakmában, elég csak rátekinteni a csomagolásra, a benne lévő különböző tésztafélékre, azok mind magukért beszélnek. Napjainkban hetente megközelítően 2 tonna árut készítenek, és ehhez 3 embert alkalmaznak. Az alapanyagot, legalábbis a nagyobbat, a lisztet a Hajdú Gabona Zrt.-től vásárolják. A búzaliszten kívül használnak más alapanyagot is, például csicseriborsó- és vöröslencse-lisztet, amelyeket gluténmentes termékekkel foglalkozó cégtől szereznek be.

Honnan az ötlet?

A válasz többcsatornás is lehet. Anett asszony közgazdászként végzett Nyíregyházán, és mint az ilyen emberhez, a gazdasági több lábon állás mindig is közel állt hozzá.

Létavértesen a rendszerváltozás után láttak egy kis üzemet, de nem tudták, hogy mi az. Erdelics József, az édesapa aztán megsúgta, hogy az valamikor téesz-melléküzemágként, tésztaüzemként működött, amire a férje is emlékezett. Ráadásul a szakdolgozata témájául ezt az élelmiszergyártást választotta, tehát egyre közelebb került az élelmiszeriparhoz.

A kezdet nem is lehetett volna nehezebb. Annak idején előírás volt, hogy aki ilyen vállalkozásba kezd, annak kötelező a pékipari képzettség, legalábbis ezt írta elő az ÁNTSZ. Ma már elfogadják, ha valakinek van többéves gyakorlata, de honnan legyen, ha éppen most akarja kezdeni. Férje inkább műszaki ember, jelenleg a kiszállítás az ő feladata, de volt buszsofőr is, ahol sok hasznos információhoz jutott. A termékeiket boltról boltra kéthetente viszik, a közbeeső üres héten pedig a nagykereskedőknek szállítanak.

A vállalkozni vágyók hitelfolyósítása nem mindig zökkenőmentes. Ők mégis arra az elhatározásra jutottak, hogy megpályáznak egy élelmiszeripari kiírást, és készítenek egy tésztaüzemet. Nyertek 35 millió forintot, amely nagy örömöt hozott, ám gyorsan kiderült, hogy a kis tésztaüzem létesítési költsége sokkal magasabb, mint a betervezett és pályázati összeg együtt. Saját forrásaikat is mozgósítva sem jutottak a végső megoldásig. El kellett készíteni az épületet, és a mellettük lévő 100 méternyi kis utcát is le kellett aszfaltozniuk, természetesen saját költségen. Néhány adminisztratív fennforgás után az épületek elkészültek, majd megrendelték a gépeket. Anett asszony beletemetkezett az internetbe, főként az olasz eszközök tetszettek meg neki.

Megkezdődött a gyártás, aztán ezzel párhuzamosan elindult az értékesítés, a tészta eladása. Nem teljesen új szereplőként fogtak munkába, mert savanyúságokhoz szállítottak alapanyagot, zöldségfélét, megbízva a régi kapcsolatban. Már említettük, hogy

A számok és adatok mögött már-már megoldhatatlannak tűnő feladatok húzódtak. Ők kiváló minőségű házi jellegű 4 és 8 tojásos termékeket gyártanak, amihez liszt, tojás és víz kell. A pályázat szerint kötelező volt 6 főt foglalkoztatniuk, akiknek a járulékai és bérei rányomták bélyegüket a mindennapokra. Úgy kalkuláltak, hogy a költségekbe építik, és úgy értékesítik a termékeket, ám mindez meglehetősen hosszú ideig nem hozott sikert. Az ár hallatán a vevők zöme – gondolom, megszokásból is – azonnali árcsökkentési igénnyel reagált, jóllehet, elfogadható árakat ajánlottak.