Az első legfontosabb információ, hogy a kókuszvirágcukor nem a kókuszdióból, hanem a kókuszpálma (Cocos nucifera) még ki nem nyílt virágainak édes nedvéből készül.

Srí Lankán, az egykori Ceylon területén pedig a tea fogyasztással is összefüggő rituálé része. Az itt készülő kókuszvirágcukrot tartják a legjobbnak, mivel itt még a legtöbb helyen hagyományosa, nagy üstökben, nyílt tűzön sűrítik az édes nedvet, ezért külön ízvilággal rendelkezik.
A csapolás művészete
Srí Lankán a kókuszvirág-nedv gyűjtése egy külön szakma, a „tapperek” , a csapolók mezítláb, gyakran köteleken egyensúlyozva másznak fel a pálmák tetejére. A még ki nem nyílt virágzatot óvatosan megütögetik, hogy meginduljon a nedv, amit egy edénybe gyűjtenek.
A Srí Lanka-i kókuszültetvények jelentős része alapvetően organikus módon működik, kevésbé iparosított, mint néhány más délkelet-ázsiai óriásüzem. Fenntartható módja az édesítőszer előállításnak, hiszen egy pálmafa akár 20-30 éven át is adhat nedvet a cukorhoz.

Ha Srí Lanka-i kókuszvirágcukor vásárlása mellett döntünk, keressük a „Fair Trade” jelzést, mivel a csapolás veszélyes és nehéz fizikai munka, és az előállítás is manufakturális körülmények között történik, ez a minősítés garantálja, hogy a helyi termelők méltányos bért kaphassanak a nem mindennapi munkáért.


