0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. február 20.

Hogyan ismerjük fel a szőlő veszélyes betegségét?

Kongatják a vészharangot a hazai szőlőtermesztés fölött, ugyanis hazai borvidékeink többségén, a huszonkettőből már tizenhéten pusztít a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazmás betegség.

A kór gyógyíthatatlan, megelőzéséhez a fő terjesztője, az amerikai szőlőkabóca ellen kell védekezni. A betegség és a rovar fölismeréséhez adunk támpontokat.

A fitoplazmák nem rendelkeznek sejtfalakkal, csak sejthártyával, parazita baktériumok, amelyek élő gazdaszervezetekben, különösen a növények háncsrészében élnek, és ott megzavarják a tápanyag- és vízszállítást, ami jellegzetes tünetekhez, például levélsárguláshoz, levélvörösödéshez, fürtök elhalásához, a terméshozam csökkenéséhez és a tőke pusztulásához vezet.

Kizárólag élő gazdaszervezetekben (növények szállítószöveteiben, a háncsban, valamint a rovarvektorok szerveiben) képesek túlélni és szaporodni.

A fitoplazmák terjedhetnek mind rovarvektorok (kabócák), mind a fertőzött növényi anyag vegetatív szaporodása és a szaporítóanyagok kereskedelme révén. Genetikailag különböző fitoplazmák fertőzhetik ugyanazt a növényfajt, ezért a fitoplazmatörzsek pontos azonosítása szükséges az új járványkitörések okainak és eredetének megállapításához, valamint a betegség terjedésének, útjának előrejelzéséhez.

Jellegzetes tünet a fonák felé háromszög alakban begörbülő levél, de nem elég a betegség azonosításához
Jellegzetes tünet a fonák felé háromszög alakban begörbülő levél, de nem elég a betegség azonosításához

A szőlő aranyszínű sárgaság (flavescence dorée, FD) tünetei megkülönböztethetetlenek más szőlőfitoplazmákétól, amelyek a szőlősárgulás fitoplazmák csoportjába tartoznak. Miután a szőlőt fertőzte a fitoplazma, a növény a szőlősárgulásra jellemző tüneteket mutat. Néha az első tünetek a korai növekedési szakaszban is megfigyelhetők:

az első látható jel lehet a rügyfakadás késése vagy elmaradása, de az ilyen megfigyeléseket mindig később, az FD-re jellemző nyári tünetek monitorozásával kell megerősíteni. Az FD fitoplazma nemcsak a szőlőn él, megfertőzi az enyves égert, az erdei iszalagot és a bálványfát is.
Néhány vörösre színeződő levél az amerikai bivalykabócakártétele is lehet
Néhány vörösre színeződő levél az amerikai bivalykabóca
kártétele is lehet

Tavasszal a termővessző csökkent növekedése, enyhe levélhajtás-görbülés és korai levélhullás figyelhető meg, de a kifejezettebb tünetek később, augusztus végén, szeptemberben válnak igazán láthatóvá. A fertőzött szőlőn a fiatal hajtások nem érnek be, nem fásodnak, a levelek lefelé görbülnek, kézben összecsukva repedeznek, vörössé válnak a kékszőlők esetén, vagy sárgás színűek a fehér fajtáknál. A virágzatok és a bogyók kiszáradása, valamint a levélnyél leválásából eredő korai levélhullás is előfordulhat a nyár folyamán.

A fitoplazmák befolyásolják a növényi fotoszintetikus aktivitást és a tápanyagszállítást, ami rontja a szőlő minőségét, vagy akár a fürtök teljes kiszáradásához vezethet, a terméskiesés elérheti a 100%-ot.
Félcentis, foltos rovar az amerikai szőlőkabóca
Félcentis, foltos rovar az amerikai szőlőkabóca

A tünetek erőssége a fajtától függően változhat. Emellett az alanyok tünetmentesek maradnak, viszont hordozzák a betegséget. Például szőlőültetvényekben végzett felmérések kimutatták, hogy a Cabernet sauvignon rendkívül fogékony a fitoplazmára, ellentétben például a Merlot-val. A fitoplazma a Cabernet sauvignon fajtában az egész növényben kering, míg a Merlot-ban csak az átviteli pontra korlátozódik.

Az FD tünetei összetéveszthetők más fitoplazma, elsősorban a sztolbur, valamint hiánybetegségek, élettani rendellenességek vagy más kártevők tüneteivel is. Kétség esetén ellenőrizni kell a három jellegzetes tünet jelenlétét: a levelek elszíneződése és görbülése, a hajtások fásodásának hiánya és a fürtök kiszáradása.
A legfiatalabb, áttetsző testű lárvákon is láthatóa két fekete pont a potrohuk végén
A legfiatalabb, áttetsző testű lárvákon is látható
a két fekete pont a potrohuk végén

Az FD-terjesztő kabóca, az amerikai szőlőkabóca (Scaphoideus titanus) fejlődése a szőlőhöz kötött. A petéket nyár végén rakják le az idősebb részek kérge alá, majd 6-8 hónapos diapauza következik, ami az éghajlati viszonyoktól és a szőlőültetvény jellemzőitől függ, ezután kikelnek. A kelési időszak időtartama régiónként változó, a hosszú kelési időszakok jellemzőek az enyhe telű szőlőültetvényekre. Kikelés után öt nimfaállapotú lárva követi egymást 5-8 hét alatt, az éghajlati viszonyoktól függően, mielőtt a kifejlett alakok megjelennek. A sárgás, áttetsző lárvák utolsó potrohszelvényén két fekete, szemhez hasonló pötty található. Általában azon a növényen maradnak, amelyen kikeltek, de néha egyik növényről a másikra ugrálnak. Leggyakrabban a törzs tövénél fejlődött vadhajtásokon vagy a lombozat belsejében, az alsó leveleken táplálkoznak, a levéllemez apró erein szívogatnak.

Forrás: Kerti Kalendárium

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: