A zalaszentgróti fiatalember mindig is kötődött a mezőgazdasághoz, azon belül elsősorban az állattartáshoz, illetve -tenyésztéshez. Üzemeltetett lovardát, majd sertéseket nevelt. Utóbbival a váltás után sem hagyott fel, de belefogott a húsfeldolgozásba, egészen pontosan húskészítmények előállításába.
Csakhogy ez eléggé kiszolgáltatott helyzetbe juttatott minket, elsősorban a nyomott és sokáig változatlan árak miatt – idézte fel az előzményeket Horváth Zoltán. – Egy idő után már nem működött a dolog, belefáradtam, úgy éreztem, hogy váltani kell, mégpedig mielőbb. Ekkor én kiváltam a vállalkozásból, de egykori társam egyébként még mindig viszi. Természetesen alaposan átgondoltam, hogy pontosan mivel is foglalkozzak, és már az elején biztos voltam benne, hogy maradok az állattartásnál. Szóval, valamivel kisebb állatállománnyal indítottam el az új tevékenységet. Az egykori lovarda területe felszabadult, én pedig elkezdtem ott sertéseket tartani, miközben kialakítottam a feldolgozáshoz szükséges infrastruktúrát. Van egy feldolgozóm és egy hűtőkamrám, ami lehetővé teszi a folyamatos munkát. A hatósági állatorvossal kiváltattam a szükséges kistermelői engedélyt. Nevelem a sertéseket, majd vágóhídra viszem őket, és az onnan visszakapott árut dolgozom fel. Azért döntöttem így, mert a feldolgozásuk jobban megéri a vállalkozásom számára.
A sertések neveléséhez képest a feldolgozás jóval több, akár dupla annyi munkával jár, de Horváth Zoltán azt mondja, a házi termékek előállítása nemcsak munka, hanem élmény is.
– A jogszabályok szerint háznál csak saját magunknak vághatunk disznót, és ha eladásról van szó, akkor már vágóhídra kell vinni az állatot. Mi Galambokra visszük a sertéseket, ott van a legközelebbi vágóhíd. Szóval, ott levágatjuk őket, és félsertésként kapjuk vissza. Utána dolgozom fel őket otthon.
Tulajdonképpen majdnem pontosan ugyanazt állítom elő, mint annak idején a házi disznóvágásokon. Bár lehetőségem volna rá, de tőkehússal mégsem foglalkozom. Az nem gazdaságos, az ember azzal nem jön ki a pénzéből.
A receptek természetesen egytől egyig háziak.
Mindehhez még akkor is tartom magam, hogy tisztában vagyok vele, mennyire megkönnyítenék a munkámat a gyári fűszerkeverékek. Csakhogy azok nem azt a minőséget adnák, amit én elvárok – és amit már a vásárlóim is elvárnak.
Horváth Zoltán azt mondja, a feldolgozás nagyon sok munkával jár, főleg úgy, hogy hetente háromszor jár a közeli termelői piacra, ahol már „törzsárusnak” számít. Ezt azért sem szabad kihagynia, mert a vásárlók már keresik a termékeit.
– A piacozáson kívül otthon is sok munka vár, mert azt nagyrészt én végzem. De természetesen akadnak munkafolyamatok, amelyekhez segítségre van szükségem. Ilyen például a töltés, ami eleve kétemberes. Munkám során arra törekszem, hogy egy-egy termékféleségből is minél nagyobb legyen a választék. Hogy mit keresnek a vásárlók? Azt kell mondanom, hogy elég széles a spektrum.
Egyébként az a tapasztalatom, hogy a magyar vásárlók ódzkodnak a zsíros termékeketől. A külföldiek többsége kevésbé tart attól, ha, mondjuk, a sonkán van egy 4 centis szalonnaréteg. Ők bátrabban megveszik az ilyen a húsokat. Fontosnak tartom, hogy mind tudják, a minőség adott. A készítő számára, azaz számomra az a lényeg, hogy mindkét féle árut kínálni tudjak. Ehhez 120–130 kilogrammos sertést kell vágni, ami tulajdonképpen a standard méretnek számít, és az üzletekben is kapható. De azért szükségem van 240–250 kilogrammos disznókra is, ezekre ugyanis szintén van igény, nem is kicsi.
Az örök vitáról, miszerint sertés- vagy csirkehúst érdemes-e fogyasztani egészségünk érdekében, Horváth Zoltán azt mondja, hogy ezt mindenkinek saját magának kell eldöntie.
– A csirkének kisebb a zsírtartalma, ez nyilvánvaló. A disznótartásnak nagy hagyománya van hazánkban, és ha odafigyelnek a hizlalásra, akkor nagyon jó termékeket lehet előállítani belőle. Annak eldöntését, hogy ki mit fogyaszt, mindenkinek a saját elhatározására bízom. Egy biztos: a legtöbben ma már nem tartanak állatot, inkább elmennek és megveszik a húsokat. Viszont mindenki jól teszi, ha olyan helyeken szerzi be őket, amit biztonságosnak tartanak, és ahol minőségi árut kínálnak. Ha már szóba hoztam a biztonságot, elmondhatom: vannak állatjárványok, amik rendre be is kerülnek a hírekbe. Tudni kell róluk, hogy a szakmában nagyon figyelnek ezekre a járványokra, és folyamatosan tájékoztatnak minket róluk. Az a fontos, hogy maradéktalanul betartsuk a szükséges óvintézkedéseket, és a telepet lezárjuk, hogy minél kevesebb ember fordulhasson meg ott, egyszóval vigyázzunk.
– Örömmel mondhatom, hogy a vállalkozás jól működik a neveléssel, a feldolgozással és az értékesítéssel. A bővítését nem tervezem, mert nekem is csak 24 órából áll egy napom, és egyszerűen nem tudok több terméket előállítani. Pedig kereslet lenne rá. A termékskála bővítését azonban tervezem. Ez nemcsak munkát, hanem kihívást és élményt is jelent számomra.
