0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2026. március 9.

Fedezzük fel a fás szárú pünkösdi rózsát – Érdekességek a faiskolából

Bemutatjuk a bazsarózsa, azaz a pünkösdi rózsa cserjeváltozatát, azért, hogy eloszlassuk azt a tévhitet, miszerint kényes cserje, nehéz termeszteni.

Szerző: Farkas Andrea

Éppen ellenkezőleg, ültetés után már kevés gondozást igényel; áprilisban–májusban pedig a hatalmas virágai valószínűleg minden kétkedőt meggyőznek.

Fás szárú pünkösdi rózsákat először 1787-ben importáltak Angliába, dél-kínai kikötővárosokból. Általában hibrid cserjékről van szó. Nagyon régen termesztésbe került középsíksági fajták, valószínűleg a Tang-dinasztia idején, Kr. u. 618–907 között jelentek meg kultúrnövényként a Sárga- folyó középső és alsó folyásának környékén. Kínának már ebben az időben fejlett kertészeti kultúrája volt. A bazsarózsa Kínában az újévi fesztiválok dekorációjaként szolgált, az ünnep végén viszont eldobták a növényeket, mert a forró párás délen elvirágzásuk után tartásuk feleslegessé vált.

John Duncan skót sebész a 18. század végén Kína távoli déli részén orvosként dolgozott, és növényeket küldött Londonba, amelyek főként botanikai kuriózumoknak számítottak a királyi botanikus kertben.

Ötven év elteltével, 1840-ben Robert Fortune több cserjét küldött Sanghajból a Londoni Kertészeti Társaságnak. A Joseph Banksnek és az angol Standish & Noble kertészetnek küldött növények jelentették a fényes karrier kezdetét.

Az angliai kertészeket dicséri, hogy a Paeonia suffruticosának elnevezett növényt az atlanti éghajlaton egyáltalán képesek voltak életben tartani és virágoztatni.

Kínában a termesztett fás bazsarózsát a „virágok királyaként” ismerik. Európában, az ókori Görögországban a lágy szárú évelő virágot tisztelték így, és a gyógynövények királynőjének nevezték. A Paeonia nemzetség évezredek óta a világ egyik legfontosabb és legnépszerűbb növénycsoportja, amely után dísz- és gyógyászati célra keleten és nyugaton egyaránt áhítoztak.

Vizsgálatok igazolták, hogy az őshonos területen a különböző fajták és típusok egyidejű virágzása miatt spontán hibridek keletkeztek. Az évszázadok során ezek terjedtek el, mivel az alkalmi dísznek mindig a szebb virágú cserjéket ásták ki és szállították a kínai újév ünnepeire. Elmondható, hogy az összes fás pünkösdi rózsa tulajdonképpen hibrid. Emiatt a helyes tudományos neve Paeonia x suffruticosa Andrews (ennek a szép nagy virágú cserjének a hibrid képlete: P. jishanensis × P. rockii).

Charles Gombault 1856-ban Franciaországban nevelt rózsaszín fajtája, a ’Comtesse de Tuder’ immáron 160 éve kápráztatja el a kertbarátokat minden tavasszaltatja el a kertbarátokat minden tavasszal , Fotó: Bólyi faiskola

Ültessük mélyre

Mivel a kínai középhegységi pünkösdi ró­zsák rengeteg eltérést mutatnak, például a szirmok számában vagy az árnyalatokban, ezért nehéz a kertészeti fantázianevek alapján pontosan vásárolni. Ugyanaz a fajta országonként más néven szerepel. Ezért érdemes tavasszal a nagyobb kertészeti árudákban bimbós vagy virágzó növényeket beszerezni. Így könnyű kiválasztani a legszebb színűeket.

Ezek általában oltott növények, amelyek alanya a lágy szárú fajta koloncos, megvastagodott gyökere. A lágy gyökér a fás rész legyökeresedése után elpusztul, ezért mélyebbre kell ültetni, hogy az oltott pünkösdi rózsa saját gyökereket fejlesszen. Mélyre ültetéssel növelhetjük a cserje túlélési esélyeit. A lágy szárú évelő gyökere csak dajkaszerepet tölt be mindaddig, amíg a cserjénk saját gyökere meg nem erősödik.

Az alanyra csak a saját gyökerek kialakulásáig van szükség, a fás rész életben tartásához. Néha hozzá lehet jutni magonchoz is, ebben az esetben az ültetés ugyanúgy történik, mint bármely más cserje esetében.
Forrás: Kertbarát Magazin

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: