Tavasszal és ősszel ugyanis felkerekedik, hogy új lakóhelyet keressen magának, az év többi részében helyben él. Elsősorban álló- és lassan folyó vizek lakója, a part mentén készít odút nádból, sásból és egyéb növényekből. Ezek az építmények akár másfél méter szélesek és egy méter magasak is lehetnek. Üregeik egyik kijárata gyakran a víz alatt, másik a víz melletti parton található, az utóbbit fűcsomóval náddal takarja be, hogy elrejtse a nem várt vendégek elől. Könnyen megtalálta ökológiai helyét az európai vizes élőhelyeken, a nála kisebb vízi pocok és a nála sokkal nagyobb hód között. Főleg növényeket, tavi kagylókat fogyaszt, ezek lelőhelyén gyakori, de nem veti meg a kultúrnövényeket és a szántóföldek növényeit sem.
A pézsmapocok a legnagyobb ismert pocokfaj, 54-56 centiméteresre is megnőhet, és akár 2 kilót is nyomhat. Jól megkülönböztethető más magyarországi kisemlősöktől, jóval nagyobb a hasonló felépítésű vándorpatkánynál, és különleges ismertetőjegye a két hosszú sárga metszőfoga, 20-25 centiméteres szőrtelen farka és széles, lapos feje. Az idősebb pockok zápfoga gyökeret ereszt, így könnyen megállapítható a koruk. Testfelépítése alkalmazkodott a vízi életmódhoz, ujjain úszóserte, tövükön úszóhártya is található. Hátsó lábai jóval hosszabbak az elülsőknél és éles, hosszú karmokban végződnek, úszás során főként ezeket és a farkát használja. A víz színén és a víz alatt egyaránt jól mozog, megfigyelők szerint 7-12 percig is képes a felszín alatt maradni. Bundája felül fényes gesztenyebarna, alul barnásszürke, a puha, rövid és meglehetősen sűrű szőrzetben, fényes, hosszú fedőszőrök találhatók.
Az ivarérettséget általában egyéves korára éri el. Évente 3-4 alkalommal fial, alkalmanként 7-8 utódot hozva a világra, vemhességi ideje 23-27 nap közé tehető. A kölykök csupaszok és vakok, 11 nap múltán nyitják ki a szemüket, és már 20 nap múlva önállón kirándulnak a vízben. 3-4 hét után történik meg az elválasztás, ekkor a territóriumtartás miatt az állatok kénytelenek új revírt (vadászterület, élettér) keresni. A nevük onnan származik, hogy az ivarérett hímek a párzás ideje alatt és az azt megelőző üzekedés közben átható pézsmaszagot árasztanak, amelyet egy, a hasukon található mirigy váladéka idéz elő. Egész területüket megjelölik ezzel az erős, átható szaggal. Az egyedek átlagosan másfél-két évet élnek.
Hazánkban is elterjedt faj, Az emberre nézve nem veszélytelen, fenyegetett helyzetben támad, a fogaival mély sebeket ejthet. Európában korábban már többfelé találtak veszett példányokat, illetve a legtöbb pézsmapocok leptospirákkal (a leptospirosist okozó Leptospira interrogans baktérium) fertőzött. Az állat jelentős károkat okoz a töltések és gátak megrágásával, összefurkálásával, nehezítik a vízgazdálkodást, a folyószabályozást és a mezőgazdaságot. Haltenyészetekben megrongálja a hálókat. Európában kevés állat fenyegeti, ezek az európai vidra, a hiúz, a róka, a menyét és a sasfélék, Észak-Amerikában (ki tudja, már hazánkban is?) az amerikai nyérc.
