Két négyzet alakú, négy méteres, csípős szagú, okkersárga folyadékkal teli medence: ezekben a szójánál olcsóbb, helyben beszerzett alapanyagokból álló keverék található. Lehet benne korpa, tökinda, borseprő, vagy más melléktermék. A lényeg, hogy a keveréket erjesztik, akár a joghurtot. Így a fehérjék már lebomlottak és könnyebben emészthetőek, csökkentve a jobb minőségű szójafehérje iránti igényt, amelynek 80%-át Kína importból kénytelen fedezni – írja a Reuters.

A gazdaság tulajdonosa, a 47 éves Gao Qinshan számára a motiváció teljes mértékben pénzügyi. A takarmány a sertéstartás költségeinek 70%-át teszi ki, és a szójabab ára megugrott – részben Peking és Washington kereskedelmi konfliktusa, részben a közel-keleti háború következtében.

Mivel az ágazatot már így is túltermelés és gyenge fogyasztói kereslet sújtja, „a sertéstartás veszteségessé vált” – mondta. „Mindenki azon gondolkodik, hogyan csökkentse a költségeket.”

A kormány tavaly márciusban jelentősen felgyorsította az állati takarmány fehérjeforrásainak bővítésére irányuló törekvéseket, épp akkor, amikor a kereskedelmi feszültségek ismét fokozódtak Donald Trump elnök második ciklusának elején. A szójabab gyorsan kulcsfontosságú alkualappá vált.

A Reuters több tucat állattenyésztővel és takarmánygyártóval, állami kutatóval és iparági szakértővel készített interjúi szerint Peking gyorsabban halad, mint korábban gondolták, az új technológiák bevezetésében és az erjesztett takarmány népszerűsítésében.

Ez mezőgazdasági megfelelője annak a kampánynak, amelynek célja, hogy Kína saját maga fejlődjön a mikrochipek és a mesterséges intelligencia területén, amit Washington szigorú exportkorlátozásai ösztönöztek.

„Jelenleg a legfontosabb nemzeti agrárpolitikai cél a szójadara csökkentése” – mondta Fu Zhenzhen, a Beijing Orient Agribusiness Consultants takarmányelemzője.

„Ennek legközvetlenebb oka az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háború” – tette hozzá. „Az erjesztés kulcsfontosságú.”

A gazdák ösztönzése az átállásra

Kína a világ legnagyobb szójabab-vásárlója, és 2024-ben 52,7 milliárd dollár értékben importált olajos magvakat, amelyből 12 milliárd dollár az Egyesült Államokból származott a Világbank adatai szerint.

A kínai vámadatok szerint tavaly az import 6,5%-kal nőtt, és rekordot jelentő 111,8 millió tonnát ért el.

A sertéstartók csak egy részét képezik Peking élelmiszerbiztonsági stratégiájának, bár fontos szereplők. A sertéshús a kínai étrend alapvető eleme, és a világ sertéseinek fele Kínában található. Emellett a sertések jobban függnek a szójadarából származó fehérjétől, mint a baromfi vagy a szarvasmarha.

Az olyan gazdaságok, mint Gaoé, Kína állatállományának egyharmadát adják.