Vevőik egész éves ellátására rendezkedtek be, a hatékonyság növelésére pedig ősszel az országban elsőként félig függesztett betakarítógépet vásároltak.

Szatmári Benő nagyszülei már az 1970-es évektől szállítottak lovas kocsival főként paprikát a fővárosi Bosnyák téri piacra, illetve a kis háziállatokat tartóknak szalmát Pesterzsébetre. A szabadföldi, árasztásos öntözéses technológiát a közelben dolgozó bolgárkertésztől tanulták el. Az áruszállítás mellett egyebek közt a talajmunkák elvégzését is segítették a lovak. Benő már gyerekként megtanult bánni velük, talán nem véletlen, hogy sikeres fogathajtó lett belőle.

A nagyapa és az apa főként a termesztéssel foglalkozott, az édesanya pedig piacozott, nyaranta Benő és húga is rendszeresen elkísérték. Az 1990-es évek közepétől aztán chipsburgonya termesztésére szakosodtak, és időközben Szatmári Benő elvégezte a számviteli főiskolát, majd a szaktudása elmélyítésére agrármérnöki diplomát is szerzett.

A következő nagy váltással 2006-tól kizárólag káposztafélékre fókuszálnak, 2018-ban pedig visszahozták a termesztésbe a zellert, miután sikerült megszerezni a közvetlen áruházlánci beszállítói státuszt, és szükség volt még egy termékre.

Egész évben szállítanak

A jelenleg művelt 50 hektárnak körülbelül a felét foglalják el a zöldségek. A 22 hektár káposztafélét (fele fejes, 20%-a vörös káposzta, 30%-a kelkáposzta) három hektár zeller egészíti ki. Fő vevőik az áruházláncok, a többletet pedig kereskedőknek értékesítik.

A jól tervezett ütemezésnek és a korszerű tárolásnak köszönhetően június 1-jétől a következő év május közepéig szállítanak a partnereiknek. A tárolás technológiáját fokozatosan fejlesztették: a vermelést, majd a bértároltatást követően 2016-ban uniós pályázati forrás bevonásával megépítették a jelenlegi 400 négyzetméteres hűtőtárolót.

A költségeknél maradva Szatmári Benő kiemelte, egyre nagyobb jelentőséggel bír, hogy a termőterületek milyen messze vannak a gazdaság központjától, és milyen könnyen lehet megközelíteni őket. Hiszen naponta többször is ki kell menni a földekre, és egyáltalán nem mindegy, hogy ez mennyi időt vesz el, illetve az sem, hogy a munkaidejükből mennyit töltenek utazással a náluk dolgozók. Szerencsére ők öt kilométeres körzetben termesztenek, ráadásul viszonylag közel az országúthoz.