Sok évtizedes kutató-fejlesztő tevékenységem alapján vélem, hogy a környezetvédelem része a talajvédelem, annak pedig fontos eleme a szerves anyagok visszapótlása.

Magyarországon a művelt – szántó, szőlő, gyümölcsös művelési ágú – területeken a leggyakoribb megjavítandó talajhiba a mész- és a szervesanyag-hiány. A mész­pótlás a savanyú, illetve a savanyodásra hajlamos barna erdőtalajok szántóin és a szikes vagy szikesedésre hajlamos szántókon (a szántó művelési ágú területek közel felén) merül fel. A szerves anyag pótlása azonban minden művelt területen, minden művelési ágban (ami nem rét, legelő vagy erdő) szükségszerű, mert javítjuk vele a talajok szerkezetét, a vízellátását és a kijuttatott műtrágyák hatékonyságát.

Elvárás a szélsőségek tűrése

A zöldtrágyanövénnyel kapcsolatos elvárásaink a következők: erős kezdeti növekedés, szárazságtűrés, területegységre vetítve nagy szervesanyag (gyökér- és zöld­tömeg)-hozam, olcsó vetőmag, szélsőséges időjárásban is biztonságosan termelhető, igénytelen a talajjal, talajműveléssel, trágyázással szemben, hidegtűrő, hómentes, száraz télen se károsodjon. A gyümölcsösökben, szőlőkben a víztakarékosság miatt legjobbak az őszi takarmánynövények, illetve a kora tavaszi vetésű, rövid tenyészidejű zöldtrágyanövények (például borsó). Néhány zöldtrágyanövény istállótrágya-egyenértékét a táblázat ismerteti.

Látható, hogy a hozamok egységnyi területre vetítve szerények, azonban időnként a vetésforgóba iktatva elkerülhető velük, hogy a talaj termőképessége romoljon, inkább javuljon akkor is, ha évtizedekig nem részesül szervestrágyázásban. Jelentősen növelhetők a hozamok, ha a zöldtrágyanövény alá kis adagú (13-15 t/ha) istállótrágyát adunk, mert akkor a zöldtrágyanövény hatalmas gyökér- és zöldtömeget fejleszt.

Minél tágabb a C/N arány, annál több nitrogén kell a szerves anyag lebomlásához. A zöldtrágyanövények egy része pillangós faj, amelyeknek vetésforgó nélküli több évi termesztése talajuntságot okozhat, ezért a növények sorrendjét időnként változtassuk. Szántóföldek zöldtrágyázásakor főként azt a hatást kell figyelembe venni, amit a zöldtrágyanövények az utónövény fejlődésére gyakorolnak.

Gyümölcsösökben a zöldtrágyanövényeket és vetési idejüket úgy kell megválasztani, hogy az aljnövényzet ellenére a talajban maradjon elegendő tápanyag és víz a gyümölcsfáknak. Gyümölcsösök, szőlők zöldtrágyázására főként a kora őszi vetésű növények alkalmasak (őszi keveréktakarmányok, rozs, repce). Ezek ősszel még kevés vizet kívánnak, és jól hasznosítják a késő őszi és téli csapadékot a tavaszi leszántásukig.

Talajtípusok szerint javasolt fajok

Rozs. Elsősorban a laza homok vagy homokos szövetű talajok zöldtrágyanövénye, de nagy zöldtömeget ad kötöttebb talajokon is. A szárazságot igen jól elviseli. A homok vagy homokos szövetű talajokon a vetőcsoroszlyák könnyen mélyre süllyednek, ezért ügyelni kell arra, hogy a vetőmag ne kerüljön mélyre, mert akkor lassan kel ki, rosszul bokrosodik és a zöldtömege is csökken. A kalászhányást a leszántással nem szabad megvárni, és nitrogén műtrágya (3-6 q/ha) bemunkálása is ajánlatos.

Őszi káposztarepce. Szélsőségesen száraz viszonyok esetén is nagy zöldtömeget ad. Legkedvezőbb vetési ideje augusztus vége, amikor az időjárás is csapadékosra fordul. Tavasszal korán fejlődésnek indul, és rövid tenyészideje (7-8 hét) alatt sok szerves anyagot képez. Dús gyökérzetével a talajt behálózza, gazdagítja, és a szélsőséges talajok kivételével mindenütt megterem. A tápanyagszegény, erősen savanyú vagy lúgos talajokra azonban nem alkalmas. Vetési ideje augusztus második fele. A száraz földbe vetett (16-21 kg/ha) repcemag „elfekszik”, de nem károsodik, és az első őszi esők hatására gyorsan kel. Gabona-sortávolságra, 1-2 centiméter mélyre vetjük. A legjobb teljes virágzásban (május közepén) leszántani.