A lényeg az, hogy ha távolról is, de hasonló éghajlatú területről származzanak (bár még ez sem kötelező feltétel, gondoljunk csak a trópusi eredetű paradicsomra vagy paprikára, melyek a telet ugyan nem vészelik át a szabadban, de egynyáriként nálunk is sikeresen termeszthetők).

Külön előny, ha valami gyógynövény és egyben jó ízű is. Ilyen a manuka (Leptospermum scoparium), melynek leveleiből ízletes tea készíthető, a virágának nektárjából nyert manukaméznek pedig közismert az antibakteriális hatása. Új-Zéland őslakosai, a maorik hagyományosan a leveleket és a kérget használták forrázatként külsőleg sebek és gyulladások gyógyítására, míg teája megfázás és hólyagfertőzések orvoslására szolgált.

Az új-zélandi citrommirtusz (Leptospermum citratum) a manuka rokona, hajtáscsúcsából ízletes, citromos aromájú tea főzhető. A levelei fűszerezésre is alkalmasak, salátákhoz apróra vágva, sőt pikáns zöldséglevesekben is jól érvényesül a citrusos aromájuk, ami halételekhez is illik. Az új-zélandi citrommirtusznak hosszúkás levelei és fehér virágai vannak. Ausztráliában és Új-Zélandon nő, Európában cserepes növényként nevelhető, fagymentes helyen kell teleltetni.

A citrom-teafa (Leptospermum liversidgei) szintén az előbbi növénynemzetségbe tartozik. Nagyon kellemes és intenzív ízű, mint egy citromos cukorka, gyümölcsös jegyekkel. Teának elkészítve az íze tartósan érezhető. Nagyon kis mennyiség elég belőle egy adaghoz.

Az agretti (Salsola soda) Olaszországban már nagy népszerűségnek örvend, az elegáns olasz éttermek trendi zöldségévé vált az utóbbi években. A fiatal növények betakarításra kész formában körülbelül 20 cm magasak, ekkor ropogósak, lédúsak, sötétzöldek. Csak a kézzel könnyen letörhető hajtásokat szedik.

Felhasználása során kevés olívaolajon és fokhagymán párolják, a végén kis citromlével meglocsolva. Ezután még mindig nem esnek szét e növények. Nagyon ízletes tésztával és hallal, az íze enyhén fanyar, emiatt étvágygerjesztő hatású. Az agretti kalciumban, vasban és A-vitaminban gazdag. A növények a legjobban hűvös, nedves helyen fejlődnek, és többször is vághatók a hajtásaik.

Az ausztrál sóbokor (Atriplex nummularia) levelei sós ízűek, ami nem csoda, hiszen halofita növényről van szó, a szikes és lúgos talajú terü­leteken is megél. Levelei és magjai is fogyaszthatók, sőt a gyökereit az ausztrál népi gyógyászat használta fel megtörve, megfőzve külsőleg sebek kezelésére.

Könnyen tartható cserépben is ez a szárazságtűrő faj, de télen fagymentes helyen kell teleltetni.

Az őzsaláta vagy alisandernövény (Smyrnium olusatrum) a mediterrán térségből származó fűszer- és zöldségnövény, a petrezselyem és zeller keverékéhez hasonló az íze.

A gyökereit, a leveleit és a fiatal hajtásait a középkor óta fogyasztják salátákban, de sörtésztában is kisüthetők. Nem igényes növény, kétévesként termeszthető.

Az első évben nagy, sötétzöld levelei jelennek meg, majd a második évben hozza virágait. Magjai őrölve, fűszerként is használhatók.

Az osztriganövény (Mertensia maritima) türkizkék levelei finom illatúak, osztrigára, gombára és uborkára emlékeztető ízűek. Apró, harang alakú, kezdetben rózsaszínű, majd intenzív kékre váltó virágai az ezüstös lombozattal együtt ehetők. A finomra vágott friss levelek remek ízűek, salátákban, szendvicsekben használhatók.

Eredetileg tengerparti növény, az északi félteke tengerpartjain, kavicsos, homokos területeken honos (Skandinávia, Kanada, Alaszka). Sótűrő, kúszó szárú évelő növény. Hidegkedvelő, jól bírja a fagyot és a szelet. Vadon élő állományai drasztikusan csökkennek, de a kertészeti változata konyhakertben, cserépben is nevelhető.