A rettegett paradicsom barna termésráncosodás víruson kívül már a paradicsom gyümölcsfoltosodás vírus kapcsán is saját itthoni tapasztalatait oszthatta meg a résztvevőkkel Forray Alfréd szaktanácsadó az 5. Magyar Paradicsom Napján. Másik, szintén nem örvendetes újdonságról is beszámolt, ez pedig a Nesidiocoris tenuis ragadozó poloska hazai megjelenése.

Európai jelenlétéről már tudtunk, és néhány hónapja sajnos hazánkban, egy Csongrád megyei termelőnél is felfedezte a gyümölcsfoltosodás vírust (Tomato fruit blotch virus, ToFBV) a Koppert szaktanácsadója. Az észlelésről először a májusi Kertészet és Szőlészetben számolt be. A vírus fertőzése nyomán a paradicsombogyón kialakuló foltok első látásra összekeverhetők a paradicsom barna termésráncosodás vírus (ToBRFV) tünetével, a hajtáscsúcson azonban nem mutatkoznak a ToBRFV-re annyira jellemző klorotikus foltok. Emellett az is árulkodó jele a ToFBV jelenlétének, hogy a tünet mindaddig foltszerű marad, amíg általában az egész állományban végig nem söpör a levélatka (Aculops lycopersici), ami a vírus vektora.

A szaktanácsadó szerint a megelőzés egyetlen módja, hogy nem szabad hagyni felszaporodni a levélatkát az állományban. Folyamatos kontrollra van szükség, a hajtatás zárásánál pedig érdemes célzott kezelést végezni, például az engedélyezett Milbenoc készítménnyel.

Együttműködés az áttörés megakadályozására

A leveleken klorózisok, kidudorodó levéllemez, a száron barna nekrózisok, egyenetlenül érő, foltos termések: ezek mind a paradicsom barna termésráncosodás vírus fertőzésére utalnak, a legbiztosabb tünete azonban a hajtáscsúcs mozaikfoltossága. A kórokozó akár 70%-os terméskiesést is okozhat, ezért a nemesítőműhelyek gőzerővel dolgoznak a rezisztens fajták létrehozásán, és már szinte mindegyik paradicsomos cég kínál HR (high resistance) vagy IR (intermediate resistance) hibrideket. Az előbbiek általában csak nagy kártevőnyomás esetén, nagy melegben mutatnak bizonyos tüneteket/károsodást, az IR-fajtákon erősebbek lehetnek a tünetek, de messze nem olyan súlyosak, mint az érzékeny fajtákon.

Megtudtuk azonban, hogy a cél érdekében a közeljövőben a nemesítők összehangolják tudásukat. A szakma eddigi tanulsága ugyanis, hogy az egyetlen rezisztenciagénre épített stratégia sérülékeny, mivel akár már egyetlen aminosav megváltozása a ToBRFV-ben megszakítja a vírusspecifikus rezisztenciát a paradicsomfajtában. Most ezért mozdul a nemesítés a többgénes rezisztencia felé. Sok kisebb hatású gén együttese várhatóan lelassítja a vírus szaporodását, csökkenti a mozgását, mérsékeli a tüneteket.

Leginkább a megvilágított, télen áthúzódó állományok szenvednek az esetleges vírusfertőzéstől. A beteg növény fokozatosan összeesik, egyre kisebbek a levelei, apróbbak a termései, ha pedig kórokozó baktérium vagy gomba is jelen van, szinte drámai a következmény, emlékeztetett Forray Alfréd.

Turnus végi „reset”

A kísérleti eredmények azt mutatják, hogy rövid távon az alany vigora fontosabb, mint ToBRFV-rezisztenciája. Mit sem ér az alany rezisztenciája, ha nem bírja ellátni vízzel és tápanyagokkal a két szárat, és a nemes legyengül az év végére. Miért fontos mégis, hogy az alany rezisztens legyen? Az érzékeny alanyban a vírus fel tud szaporodni, ami nyomás alá helyezi a rezisztens nemest. Minél nagyobb a fertőzés, annál nagyobb az esély az áttörésre.

A rezisztens alany kulcsfontosságú a vírus visszaszorításában a palántanevelőben és az üvegházban. Most már csak az kell, hogy olyan rezisztens alanyokkal jelenjenek meg a nemesítőcégek, amelyek elérik a piacvezető fajták szintjét (Maxifort, DRO 141). Forray Alfréd mindenkinek azt javasolta, hogy rezisztens fajtát ültessen. Ha ugyanis a fertőzés korán jön, akkor az év biztos veszteséges lesz. A késői fertőzésnél ez elkerülhető, de rengeteg vírus fog felszaporodni az érzékeny állományon, és a beteg növények nagy mennyiségű inokulomot termelnek, így a következő évben – a szigorú higiénia, tisztítás ellenére – nagy valószínűséggel kell számítani vírusáttörésre. A rezisztens fajtáról viszont szinte „lepattan” az esetlegesen bekerülő néhány vírus, így az hosszú távon termeszthető, ha nem volt még a kertészetben vírusáttörés.