Aranyló rizsföldek húzódnak a Milánó és Torino között fekvő Vercelli-síkságon. Az egybefüggő mezőgazdasági tájat csupán Cerutti erdős és vizes élőhelyei törik meg, amelyek ma ritka madaraknak és rovaroknak adnak otthont – írja a Phys.org. A gazdálkodó az AFP hírügynökségnek elmondta, hogy több tízezer őshonos növényt ültettek, többek közt tölgyeket és kőriseket.

Cerutti 2012-ben vette át a családi gazdaság, a Cascina Oschina irányítását. Elmondása szerint az első fák elültetése óta látványosan megnőtt a lepkék, a szitakötők és általában a területen élő fajok száma.

Az erdők körüli földeken vörös és fekete rizst, valamint régi, hagyományos fajtákat, köztük Carnaroli Classico és Arborio Classico rizst termeszt. Ezek a változatok ellenállóbbak a kedvezőtlen körülményekkel szemben, és bár terméshozamuk alacsonyabb a modern fajtákénál, jobb minőségű termést adnak.

A Carnaroli Classico termesztése során ráadásul „egyetlen gramm műtrágyát sem” használ. Ehelyett zöldtrágyázással és hüvelyes növények termesztésével javítja a talaj állapotát. Amikor épp nem rizs nő a területen, 1200 juhot legeltetnek ott. Az állatok trágyája természetes módon gazdagítja a talajt szerves anyagokkal.

Elsivatagosodik az egykor termékeny síkság

Olaszország Európa legnagyobb rizstermelője, az ágazat azonban válságban van. Az ázsiai import növekedése, az emelkedő termelési költségek, valamint az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá és intenzívebbé váló aszályok egyaránt nehezítik a gazdálkodók helyzetét.

A Pó folyó medencéjében évszázadokon át sikeresen termesztettek rizst, a termelők azonban most új módszerekkel kísérleteznek. Egyre többen próbálkoznak száraz vetéssel, amelyhez nincs szükség a földek folyamatos árasztására.

Az árasztás ugyanakkor fontos szerepet játszik a felszín alatti vízkészletek utánpótlásában. A talajban található víztartó rétegek úgy működnek, mint egy szivacs: hatalmas mennyiségű vizet képesek tárolni, akár a felszíni víztározók kapacitásának sok ezerszeresét.

A szárazvetéses technológia egyre jobban terjed Olaszországban. Ez azonban a víztakarékossággal kapcsolatos tévhitek miatt van így. Az eljárás azonban ironikus módon éppen gyorsítja Európa egyik legtermékenyebb síkságának elsivatagosodását, mutatott rá Giovanni Molina agronómus.

A biológiai sokféleség növeli az ellenálló képességet

Cerutti, akinek az Egyesült Királyságban, Dubajban és az Egyesült Államokban is vannak vevői, elismerte, hogy a hőség az ő növényeit sem kímélte.

A hagyományos rizsfajták azonban jobban viselik az aszályt és a szélsőséges hőséget. Ez különösen igaz a Carnaroli Classico fajtára, amelynek kalászkáin vékony, sörteszerű nyúlványok találhatók. Ezek a feltételezések szerint a hőség és a hideg ellen egyaránt védelmet nyújthatnak a növénynek.

„Az olyan gazdálkodási módszerek, amelyek növelik a biológiai sokféleséget és ezáltal a terület ellenálló képességét – például a földek nagyon korai elárasztása –, az aszály elleni védekezésben is segítettek” – mondta Cerutti.

A gazdálkodó egy ENSZ-biodiverzitási csúcstalálkozó előtt nyilatkozott, amelyen az országok természetvédelmi vállalásait értékelik. A célkitűzés szerint 2030-ig a világ szárazföldi területeinek és óceánjainak 30 százalékát kellene védelem alá helyezni. Ezt nevezik 30×30-as célnak. A cél elérése az agrárium és a természetvédelem viszonyának újragondolását is szükségessé teszi.

Elmondása szerint az olasz rizstermesztő vidéken az átvonuló madarak száma az elmúlt 15 évben 80 százalékkal csökkent. A birtokán kialakított vizes élőhelyen azonban ismét megjelent a nagy goda, és jelenleg ez az egyetlen ismert olaszországi fészkelőhelye a fajnak.

Cerutti gazdasága az Európai Unió által elismert, védett területen található. A termelésből kivont rizsföldek miatt kieső bevételeket részben iskolai csoportok és kutatók fogadásával, valamint vendégszállás biztosításával szeretné pótolni.

Elmondása szerint gazdatársai közül sokan „őrültnek tartják”, őt azonban örömmel tölti el, hogy a föld újra természetesebb állapotba kerülhet.