Nézőpont kérdése
A gyomnövények olyan növények, melyeknek előfordulása az adott területen az adott időben nem kívánatos. E nemkívánatos növények fogalma nem korlátozódik a mezőgazdaságra, gyomnövényekről éppúgy beszélhetünk a közterületeken, építési területeken, erdészetben, mint szántóföldi, kertészeti művelésű termőterületeken. Érdekes példa a szántóföldek árvakelése, ami az előző évi termesztett növény következő évben kikelt magja. Előző évben a területen az volt ott a kultúrnövény, ám következő évben kikelve már gyomnak tekintendő.
A növényvilágban sok ilyen van, például a diófa és az akácfa alatt nem sok minden marad meg, tehát ezek is erőteljesen korlátozzák a környezetükben élő növényeket és azok szaporodását, bár nem klasszikus gyomok. A fenyők árnyékában a saját magja sem tud kicsírázni. Pedig a fenyő sem gyom, de tud gyomszerűen „viselkedni”. A gyomok is hasonló módszerrel próbálják a területüket megvédeni: gyökereikkel vizet és tápanyagokat vesznek el kultúrnövényeinktől, árnyékot vetnek a kikelő haszonnövényre, így azok lassabban fejlődnek.
Relatív tehát, hogy milyen növényt tekintünk gaznak, mert minden a helyzettől függ: oka lehet, hogy a növény egyszerűen csak csúnya. Vagy tolakodó „magatartásával”, árnyékával elnyomja a kívánatosabb, hasznosabb, vagy szebb növényeket, vagy azoktól elvonja az öntözővizet, illetve tápanyagokat, de egyes fajok a hasznos növények kórokozóit is rejthetik.
Egyes gyomok tüskéiknek, illetve nedvüknek lehet irritáló, vagy mérgező hatásuk. Leveleik, magházuk az öltözethez ragadva terjedhet, vagy környezetünkbe behatolva azokat csúfíthatják. A gyomok idegesítő tulajdonsága az is, hogy ott is megjelennek (kövezett úton, épületek mellett stb.) ahol semmiféle növényre nem lenne szükség
Barátibb gyomok
Vannak gyomok, melyek káros hatása minimális. Ezek könnyen irthatók, de ha mégsem irtjuk, akkor sem okoznak jelentős problémát, vagy terméskiesést. Sőt ezeknek némi hasznuk is lehet. Ilyen például a tyúkhúr (Stellaria media), mely egy efemer növény, azaz a tavasztól télig tartó időszak alatt több nemzedéke is van. Gyökerei a talajfelszínhez közel futnak, így sok kárt nem csinál.
A talaj tápanyag tartalmát nitrogénben gazdagítja a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumoknak köszönhetően.
Főleg a fűben terjed a pongyola pitypang (Taraxacum officinale), ami, ha a gyep rendszeresen nyírva van, akkor nem tud magot érlelni, így megtűrhető, hiszen szép sötétzöld levelei vannak. Azonban, ha ritkulnak a fűnyírások, akkor hosszú virágszáron kiemelkednek majd a virágai, ezek már rendetlen, gondozatlan látszatát keltik a gyepnek. Itt is előáll az a furcsa helyzet, hogy a pitypang gyógynövény, de ha pont a gyepben telepszik meg, ott gyomnak számít.
Nedves, nitrogénben gazdag helyeken jelenik meg a nagy csalán (Urtica dioica). Friss hajtásai fogyaszthatók főzeléknek, az áztatott-erjesztett csalán lé remek növénykondicionáló szer.
A cickafark, a libatop, a mályva, a mácsonya, a katángkóró vagy a mezei aszat sem tartozik a túl intenzíven terjedő gyomok közé, tehát ezek megjelenése sem jelent rosszat, és mindegyikük használható is valamire.
Barátságtalan gyomok
A kártékony gyomok többsége tarackokkal terjed. Ezek a növényi részek a hagyományos gyökértől eltérően nem függőlegesen, hanem vízszintesen helyezkednek el a talajban, és tele vannak hajtáskezdeményekkel. Ez azért probléma, mert a vízszintes fekvésük miatt lehetetlen kiszedni a földből úgy, hogy ne szakadjon be egy kisebb darabja, de ebből sajnos a növény rövid időn belül reprodukálja magát. Pont ezért ezek gyorsan terjednek, és nehéz kiirtani őket.
Ilyenek az apró szulák (Convolvulus arvensis), a közönséges tarackbúza (Agropyron repens), a közönséges aszat (Cirsium arvense), a sövény keserűfű (Polygonum cuspidatum).
Házi kertben ásóvillával ajánlott megforgatni a földet ott, ahol ezek megjelennek, és gereblyével, vagy kézzel kiszedegetni a lehető legtöbb gyökérdarabját a gyomoknak. A rendszeres kapálás idővel legyengíti e fajokat is, hiszen a földből kibújó, leveles zöld hajtás az, ami táplálékot tud létrehozni, az táplálja a gyökereket, és a tarackoló szárat is.
Hasznos gyomelnyomó technikák a füvesítés, mulcsozás, fekete agroszövetes takarás, jól árnyékoló kultúrák vetése: mustár, repce, csicsóka. A karógyökeres gyomokat a biztos eltávolításuk érdekében ki kell ásni. Ilyenek például a vadsóska (Rumex sp.) és az erdei turbolya (Anthryscus silvestris).
Néhányat dísznek hoztak be…
Van pár gyomnövényünk, melyek „karrierje” haszonnövénynek indult, ám nagy szaporodási képességük, invazív viselkedésük miatt mára gyommá váltak. Mivel más élőhelyről származnak, így itt természetes ellenségeik nincsenek, ezért, valamint ellenálló képességük, erőteljes szaporodásuk révén területet foglalnak el a honos növények elől is.
Eleinte dísznövényként ültették, de számításba jött, mint takarmánynövény, valamint a talajerózió ellen védő takarónövény is. Erre jó is volt, hiszen jól fogja a talajt és védi attól, hogy a szél el tudja hordani, a gond csak a terjedése. A japán és kínai népgyógyászat szárított gyöktörzsét használja. Kertészek számára is érdekes lehet, hogy gyökérkivonatának kimutatták gombaellenes hatását paprikán és paradicsomon (peronoszpóra, paradicsomvész ellen bizonyult hatékonynak). Paprikára és paradicsomra alkalmazható bio-növényvédőlé készülhet belőle: 1 kg friss gyökeret áztassunk 10 liter vízbe, majd lassú tűzön főzzük 20-25 percig. A főzetet le kell szűrni, és ötszörösére kell hígítani, és hűtve ezzel permetezhetünk.
De ilyen haszonnövény karriernek indult a selyemkóró (Asclepias syriaca) behozatala is, melyet állítólag azért neveznek Rákosi selyemnek, mert Rákosi Mátyás ötlete volt, hogy a magjainak a repítő szőreiből majd selymet gyártanak hazánkban.
Végül kiderült, hogy erre nem alkalmas, itt maradt hát nekünk gyomnak, de méhlegelőnek is jó…
