A világon egyedülálló módon ez a populáció mentes a méhészek rémálmától, a Varroa atkától is.
Az itt készülő méz igazi folyékony arany, ám a Nyugat-ausztráliai Egyetem legújabb kutatása szerint sokkal több egy finom csemegénél: a méz valójában a természet emlékkönyve, amelyből még a pusztító bozóttüzek története is kiolvasható – írja a Phys.org.
A méz egyedi „nektár-ujjlenyomata”
A kutatók a perth-i Y-Trace Honey Lab laboratóriummal karöltve gigantikus munkát végeztek: 120 mézmintát elemeztek a 2014 és 2026 közötti időszakból. Egy speciális kémiai eljárás (úgynevezett vékonyréteg-kromatográfia) segítségével feltérképezték a mézek belső világát.
Ahogy az embernek ujjlenyomata, úgy a méznek is van egy sajátos „nektár-ujjlenyomata”. Ezt azok a növényi vegyületek alkotják, amiket a méhek a virágok látogatása során a nektárral együtt gyűjtenek be. A Kenguru-szigeti méznek például a szigeten őshonos eukaliptuszfajok miatt jellegzetesen magas az elektromos vezetőképessége.
Fotó: John Morton, Wikimedia Commons
A Fekete Nyár nyomai a kaptárban
A méz ujjlenyomata azonban nemcsak a növényekről, hanem a környezeti katasztrófákról is tanúskodik. A 2019–2020-as pusztító ausztrál bozóttűz-időszak, a hírhedt „Fekete Nyár” a Kenguru-sziget felét felperzselte. A méhészek rengeteg méhcsaládot veszítettek, a hozamok drasztikusan visszaestek. A tüzet követő súlyos aszály miatt pedig volt olyan év, amikor a pergetés helyett otthagyták a mézet, hogy a megmaradt családok túlélhessenek.
A laboratóriumi vizsgálatok képesek voltak feltárni a mézekből a katasztrófa nyomait. Egy korábban rendszeresen pergetett méztípus, amely a sziget legsúlyosabban leégett, nyugati feléről származott, 2021 után teljesen eltűnt a mintákból. A növények, amelyek a nektárt adták hozzá, odavesztek a lángokban.
Ez a szigeten őshonos, keskeny levelű mallee eukaliptuszhoz köthető, amely a tüzek után kapott erőre. Ráadásul a vizsgálatok szerint ez az új méz kiemelkedően erős antibakteriális hatással bír!
A méz, mint a környezet lenyomata
A Kenguru-szigeti Méhészek Egyesülete szerint a leégett növényzetnek 7–10 évre van szüksége ahhoz, hogy újra teljes erővel nektárt biztosítson. A méhek szorgos munkája és a méz kémiai elemzése azonban egy csodálatos, új lehetőséget ad a tudósok kezébe.
A mézminták folyamatos, évenkénti elemzésével a kutatók anélkül követhetik a növényvilág regenerálódását és átalakulását, hogy átfésülnék az egész szigetet. A méhek elvégzik a terepmunkát, a tudósok pedig a kaptárakból származó mézet vizsgálva dokumentálhatják, ahogy a természet begyógyítja a sebeit a katasztrófa után.
