A keresztes vipera
A keresztes vipera (Vipera berus) elterjedési területe Európa-szerte hatalmas, hazánkban meglehetősen fragmentált populációkban él. Legnagyobb állományai a somogyi és zalai dombvidékeken, a Zempléni-hegységben, valamint a Tiszahát nedves rétjein és láperdeiben találhatók meg. Kifejezetten kedveli a hűvösebb, párásabb mikroklímájú élőhelyeket, így az erdőszéleket, irtásokat, lápokat és a bokros-cserjés átmeneti zónákat.
A kifejlett egyedek testhossza általában 55–80 centiméter, a nőstények jellemzően nagyobbak és zömökebbek a hímeknél. Legfőbb külső ismertetőjele a háton végighúzódó, sötét színű, markáns cikcakk minta, valamint a fejtetőn látható X vagy V alakú rajzolat. Alapszíne rendkívül változatos: a hímek gyakran ezüstszürkék, a nőstények barnásak vagy vörösesek, de előfordulnak teljesen fekete (melanisztikus) példányok is, amelyeknél a mintázat szinte láthatatlan. Feje háromszögletű, a siklókétól jól elkülönülő, a szemei pedig – a viperafélékre jellemzően – függőleges, rés alakú pupillával rendelkeznek.
Életmódját és táplálkozását tekintve nappali állat, amely tavasszal és ősszel sokat napozik a testhőmérséklet szabályozása érdekében, míg a nyári kánikulában inkább a hajnali és alkonyati órákban aktív. Táplálékát elsősorban kisemlősök (egerek, pockok), cickányok, valamint békák és gyíkok alkotják. Elevenszülő faj, a nőstények augusztus végén vagy szeptember elején hozzák világra 6–18 utódjukat, akik azonnal önálló életet kezdenek. A telet föld alatti üregekben, rágcsálójáratokban, fagymentes helyeken töltik hibernált állapotban, általában októbertől márciusig.
A keresztes vipera marása citotoxikus és hematoxikus hatású mérget juttat az áldozatba, ami a szövetek lebontását és a vérsejtek károsítását idézi elő. Emberre a marás veszélyes, de rendkívül ritkán halálos. Egészséges felnőtt esetében a marás ritkán vezet súlyos szövődményekhez, ha az érintett megfelelő orvosi ellátást kap; halálos kimenetelű hazai eset évtizedek óta nem történt. A kígyó alapvetően békés, az embertől fél, és csak végső esetben, sarokba szorítva támad. Magyarországon szigorúan védett faj, természetvédelmi értéke 250 000 forint.
A rákosi vipera
A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) (más néven parlagi vipera) hazánk és Európa egyik legveszélyeztetettebb gerinces állata. Ez a kistestű viperafaj a jégkorszak utáni sztyeppi fauna maradványa (reliktum faj), amely a 20. század során a nagyüzemi mezőgazdaság térhódítása, a gyepek feltörése és a legeltetés megszűnése miatt a kihalás szélére sodródott. Mára a globális állomány jelentős része Magyarországra korlátozódik, ahol kizárólag két tájegységen maradtak fenn elszigetelt populációi: a Kiskunság homokpusztáin, valamint a Hanság nedves kaszálóin és láprétjein.
Külső megjelenését tekintve lényegesen kisebb és kecsesebb, mint a keresztes vipera. A kifejlett egyedek testhossza ritkán haladja meg a 40–50 centimétert, így a hazai kígyófajok közül a legkisebb. Alapszíne általában szürkésbarna vagy sárgásbarna, a hátán végighúzódó cikcakkos sáv pedig kevésbé éles kontrasztú, szélei gyakran szaggatottak vagy lekerekítettek, foltokra szakadozottak. A fej formája oválisabb, kevésbé különül el a nyaktól, mint a keresztes viperánál. Szemei szintén résszerű pupillájúak, tekintete a hangsúlyos szemöldökívek miatt szigorúnak tűnhet.
Életmódjára a rejtőzködés és az óvatosság jellemző, nyílt terepre ritkán merészkedik ki. Táplálkozása kifejezetten sajátos: míg a kifejlett példányok kisebb rágcsálókat és gyíkokat fogyasztanak, étrendjük gerincét – különösen a fiatal egyedeknél – a nagyobb termetű rovarok, mint a sáskák és tücskök alkotják. A telelést a rágcsálók elhagyott járataiban vészeli át, ahonnan az első melegebb tavaszi napokon jön elő.
Mérge a viperafélék között rendkívül gyengének számít, toxicitása elmarad a keresztes viperáétól. A marása méhcsípésszerű fájdalommal és helyi duzzanattal jár, egészséges felnőtt emberre nézve teljesen veszélytelen, orvosi szempontból elhanyagolható kockázatot jelent. Ráadásul a faj veszély esetén azonnal menekül vagy mozdulatlanná dermed. Megmentése érdekében komplex fajmegőrzési program zajlik a Kiskunsági Nemzeti Parkban (Rákosivipera-védelmi Központ). Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 000 000 forint.
