A vizsgálat, melynek eredményeit a Journal of the Science of Food and Agriculture című tudományos folyóiratban publikálták, a növények tápértéke és erjedési tulajdonságai mellett az állatok gyarapodására gyakorolt hatását és az üvegházhatású gázok kibocsátását is vizsgálta.
A kutatók vizsgálták a zab- és lucerna monokultúrákat, valamint három különböző arányú (3:1, 1:1 és 1:3) zab-lucerna társítást – írja a Phys.org. A kísérleteket szigorúan csapadékra alapozott, alacsony inputanyag-felhasználású körülmények között végezték, öntözés és műtrágyázás nélkül. Az eredmények szerint az egyenlő arányú, 1:1-es társítás bizonyult a legeredményesebbnek: növelte a takarmányhozamot és javította annak tápértékét, miközben a talaj tulajdonságaira is kedvezően hatott.
A vizsgálat kimutatta, hogy az 1:1 arányban vetett zab és lucerna 21 százalékkal több szárazanyagot termelt, mint az önmagában termesztett zab. A szárazanyag a termény víztartalmának eltávolítása után visszamaradó tömeget jelenti.
Magasabb nyersfehérje- és metabolizálhatóenergia-tartalmat mértek, miközben csökkent a semleges detergensrost (NDF) mennyisége, amely fontos szerepet játszik a takarmány emészthetőségének és rosttartalmának megítélésében.
A társítás a beltartalomnak is jót tett
A társított növényekből készült szilázs minősége szintén kedvezőbbnek bizonyult. Javultak az érzékszervi tulajdonságai, kisebb volt a gáz- és léveszteség, alacsonyabb végső pH-értéket értek el, és az erjedés során a szárazanyag nagyobb hányada maradt meg.
A betakarítást követően végzett talajvizsgálatok azt is kimutatták, hogy az 1:1 arányú társításban termesztett növények után nőtt a talaj szerves szén- és összesnitrogén-tartalma, valamint a növények számára hozzáférhető foszfor mennyisége és a kationcsere-kapacitás. Ezek a változások összességében a talajminőség javulását jelzik.
A kutatócsoport becslése szerint
Ez a becslés mind széna, mind szilázs előállítása esetén érvényes lehet.
Dr. Ashraf Alkhtib, a Nottinghami Trent Egyetem Állat-, Vidék- és Környezettudományi Karának vezető kutatója szerint a zab és a lucerna együttes, különösen egyenlő arányú termesztése ígéretes lehetőséget kínál arra, hogy a gazdálkodók tápanyagokban gazdagabb takarmányt állítsanak elő, miközben javítják a talaj termékenységét és mérséklik a becsült kibocsátást az alacsony inputanyag-felhasználású gazdálkodási rendszerekben.
Dr. Jane Wamatu, a Száraz Területek Nemzetközi Agrárkutatási Központjának vezető kutatója hozzátette: a növénytermesztési gyakorlat, a takarmányminőség és a várható környezeti hatások együttes vizsgálatával a kutatás új megközelítést kínál a fenntartható állattenyésztési stratégiák kidolgozásához.
