Engelhard Ádámmal, a hazai diótermesztés meghatározó integrátorával, a lovasberényi birtok vezetőjével vettük számba a helyi tapasztalatokat és az országos folyamatokat – a májusi fagytól kezdve a hőséghullámokon át egészen a piacon tátongó áruhiányig.
– mondja Engelhard Ádám, a lovasberényi Engelhard Dióbirtok résztulajdonosa.
Az 50 hektáros ültetvényben – ahol tudatosan a későbbi virágzású fajtákra álltak át – közepes termést takarítottak be. Mint hozzáteszi, a május eleji fagyok nélkül akár kifejezetten jó évük is lehetett volna, ám ami Fejér- megyében még kezelhető volt, az az ország nagy részén súlyos károkat okozott. A tavaszi fagykárok miatt súlyos a helyzet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, amely a hazai diótermesztés egyik fő körzete.
– mutat rá az integrátor. Ezt a drasztikus helyzetet tovább tetézte, hogy a korábban fakadó fajtáknál már a korábbi, áprilisi fagyok is komoly gondot okoztak, végzetesen megritkítva a termést.
A régebbi fajták nem bírják a hőstresszt
A fagykárok mellett egy másik, növényélettani tényező is rontotta az idei mérleget. A hagyományosan legelterjedtebb hazai fajták, a Milotai 10 és az Alsószentiványi 117 nem bírják a nyári hőséget és a légköri aszályt. A termelők az ország számos pontján szembesültek azzal, hogy a fán kívülről makkegészségesnek tűnő diók belülről megfeketedtek. Ennek hátterében nem kórokozó vagy kártevő áll, hanem színtiszta élettani bebarnulás: a növény a hősstressz miatt károsodik.
Helyettük a második generációs hibridekre (a hazai és amerikai keresztezésű fajtákra, mint a Bonifác vagy a Milotai kései) kellene átállni. Valamivel jobb a helyzet a déli és nyugati országrészben (Balaton, Sopron környéke), de a fekvéstől függetlenül elmondható: az elmúlt két év gyatra termése után az idei még rosszabb lett.
